E tél első fagyának és havának érkeztével ideje fölidézni a Doni Vészt !
E napok a Doni Vész, így az emlékezés napjai !
Don kanyarban elesett atyáinkra, öregatyáinkra…
A magtalanul elveszett Magyar Fiakra emlékezünk…

A frontot is látott Karády Katalin korabeli dalával búcsúztatva őket…

Szívesen látnám már végre első magyar Don-filmünk díszbemutatóját a Don-napokon hitelesen!
Azután minden esztendőben új filmmel, új emlékezettel jelentkezhetnénk…

Nekünk, magyaroknak egyelőre ennyi maradt a lelkileg is meggyalázott, azóta is újra meg újra kifosztott csonkországunkban.
De az emlékezés megtartó erejét nem szabad alulbecsülnünk !
Ebben rejlik a jövendőbeli Győzelmünk ! Magyar Föltámadásunk minden reménye…
Aki nem emlékezik, az gyökértelen, az elveszett…

Idén a betegesen gyönge tél gyenge sarában még emlékeznünk is nehezen engedett azokra a halálosan kemény fagyos napokra…

A keleti front 1942 novembere és 1943 márciusa között…

A szovjet hadsereg hosszas előkészítés után 1943 január 12.-én indította meg az Osztrogozsszk-Rosszos hadműveletet. A 40. szovjet hadsereg támadása az urivi és a sztorozsevojei hídfőkből való kitöréssel kezdődött.

A hadművelet célja az Osztrogozsszk-Rosszos-vasútvonal – az utánpótlás záloga – fennhatóságának megszerzése volt.

A szovjet túlerő mértéke élőerőben 2,7 : 1, tüzérségben 5 : 1, páncélosokban 1,3 : 1.

A legalább -30°C fokos hidegben, ahol a hadtest naplója -42°C fokot rögzített, erős harckocsi-támogatással megindult a szovjet támadás az arcvonal északi részén, az Urivi hídfőből kitörve déli irányban.

Az itt védekező 7. könnyű hadosztály 4. gyalogezrede a csontig ható fagy ellenére hősiesen harcolt, az első támadásokat visszaverte, de nagy veszteségeket szenvedett.

A Don-kanyarban a Magyar Ifjúság Virága veszett el. Ez a Magyar Holokauszt része.
A Don-napokon Rájuk emlékezünk… Nekik még múzeumuk sincsen…

Máig létező és jövőjüknek is élő nemzetek filmekben, és emléknapi rendezvényeken emlékeznek nemzeti gyászaikra, méltó kegyelettel.

A fölmorzsolt magyar arculat – a magyar ifjúság színe-virágának – visszavonulását fedező 1. magyar páncéloshadosztálynak 10 nap után 500 katonája, 1 páncélosa és 1 rohamlövege maradt…
A repülőcsapatokat az ilovszkojei reptéren bekerítették, ezek eszközeik fölrobbantása után január 20.-án gyalogharcban, súlyos veszteségek árán törtek ki nyugat felé.
Csukás Kálmán repülő őrnagy, a repülők parancsnoka hősi halált halt.
A kitörést helyettese, Heppes Aladár százados vitte véghez. Visszavonulás közben ezer lemaradt sebesültet mentett(ek) meg a fagyhaláltól…

Február 1.-jén gróf Stomm Marcel altábornagy hadtestparancsnok utasítást kapott, hogy a hadtest törjön ki északnyugati irányban, miközben a németek nyugat-délnyugat felé vonultak vissza. A III. hadtestnek ekkorra már nem volt élelme, sem nehézfegyverzete, és puskánként alig 10-10 tölténye maradt.

Csukás Kálmán, Heppes Aladár, gróf Stomm Marcel… vagy akár egy „névtelen” közlegény, akinek talán a naplója fönnmaradt…
Remek életrajzi jellegű kalandfilmek alaptörténetei lehetnek !
Csukás-film, Heppes-film, Stomm-film, Doni baka-filmek…
Le kellene végre forgatni e veszteségeinkben is remek hősies történeteket!
Hogy emlékezhessünk végre Rájuk becsülettel…

Dr. Szabó László
Magyar Kulturális Örökség Alapítvány
alapító

Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...