Európa szívéből
Mihalik Kálmán szülőházán ma emléktáblát avattak honfitársaink.
Bár nem ma vehettem részt az ünnepségen az alábbi beszéddel köszöntö(tte)m Őt:
„Ki tudja merre, merre visz a végzet…”
Döbbenetes kimondani, de szétszaggatott magyarságunk „anyaországában”, helyesebben és találóbban a csonkországban, a megnyomorított maradékban máig nem tananyag a Székely Himnusz.
Alkotói nevét sem ismeri a magyar diák…
Pedig 2009 óta ez Székelyföld hivatalos himnusza.
Mihalik Kálmán orvos volt, ahogy magam is. Izzószívű hazafi, ahogy magam is.
Egyetemével menekült a kifosztott Kolozsvárról Szegedre. Mihalik már olyan ifjún maradandót alkotott, amit a legtöbben csak álmodni merünk! Az orvos-zeneszerzőt fiatalon ragadta el a halál. Szülővárosomban fekszik azóta is. Majd egy évszázadig szinte titokban feküdt itt, mert a magyarellenes kommunista, meg szocialista rezsimnek még a „román fölszabadítók” emlékműve is fontosabb volt, mint a Székely Himnusz zeneírójáé. Érdemes azonban a „román” hősi halottakat is meglátogatni, ha Mihalik-nézőben jár a Szegedi Belvárosi Temetőben az igaz magyar, mert bizony ők is áldozatok voltak. A többségük Mihalik vére lehetett! Székely vagy magyar! Akiket maga előtt hajtott a tengely-áruló, kirekesztő, gerinctelen oláj (rumuny) hadsereg. Miért? Mert – legalább részben – ők is magyarok voltak… Csak tessék a neveket elolvasni töredelmesen! Csaba királyfi csillagösvényén jár ma azok java is… Mihalik Kálmán után egy emberöltővel, talán éppen a Székely Himnusszal ernyedő ajkukon…
Az 1921-ben született Székely Himnusznak Csanády György székelyudvarhelyi költő írta a szövegét. Neki szerencsésebb sors adatott. Több mint fél évszázadnyi alkotó élet, míg a zeneköltőnek Mihalik Kálmánnak negyedszázadnyi hazafias gyötrelem után a hagymáz – idegen szóval a tífusz – vetett méltatlan véget.
A szintén Krassó-Szörény megyében élő, resicabányai Kun László érdeme, hogy „megkerült” most a Mihalik-szülőház! De legfőképpen az, hogy egyáltalán a szülőház kérdése fölmerült.
A szülőház emlékházzá és zarándokhellyé – mégpedig 15 millió magyar zarándokhelyévé – kell, hogy váljon mielőbb! Bizonyos vagyok benne, hogy a magyar kormány hamarosan pártfogásába veszi, az Európai Unió pedig minden erejével megtámogatja majd a Mihalik-emlékház kialakítását. Hiszen ez Európa kötelessége! Nem gyökértelen idegenek, destabilizáló diverzánsok, hanem éppen a sokat szenvedett európaiak támogatása és védelme. Az elnyomott európai nemzetiségek, a kirekesztett és üldözött európai kisebbségek – mint a székelyek – megsegítése az EU képviselőinek a föladata.
Oravicabánya pedig ezzel beíródik örökre látogatandó szent emlékhelyeink sorába, ahová életében legalább egyszer minden tisztes magyar ellátogat majd.
Oravicabánya – a Mihalik-emlékházzal – hazafias zarándokhelyévé válik majd Európa minden szabadságszerető fiának, bármily nemzetiségű legyen is!
A Mihalik-emlékház kialakításában ezennel fölajánlom segítségemet, magánszemélyként pedig támogatásként a méltó emlékhelyhez az első százezret!
Trianon óta Magyarországnak igazságot még a nemzetiségi kérdésekben melldöngető EU sem szolgáltatott. Legyünk türelmesek! Adjunk még egy kis időt, hogy az EU igazságosztói végre valódi föladatukra eszméljenek!
De leginkább sűrű leveleinkkel és üzeneteinkkel segítsük őket!
Addig pedig…
Marad hát a fohász…
Székely Himnuszunk:
„Vezesd még egyszer győzelemre néped! Csaba királyfi, csillagösvényen…”
Mihalik Kálmán emlékének adózva
Tisztelettel:
Dr. Szabó László
Magyar Kultúrális Örökség Alapítvány
alapító
2017 Áldás hava 18.-án
Zengjen hát!
- Ki tudja merre, merre visz a végzet,
- Göröngyös úton, sötét éjjelen.
- Vezesd még egyszer győzelemre néped,
- Csaba királyfi csillagösvényen!
- Maroknyi székely porlik, mint a szikla,
- Népek harcának zajló tengerén.
- Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,
- Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!
- Ameddig élünk magyar ajkú népek,
- Megtörni lelkünk nem lehet soha.
- Szülessünk bárhol, Földünk bármely pontján,
- Legyen a sorsunk jó vagy mostoha.
Keserves múltunk évezredes balsors,- Tatár, török dúlt, labanc rabigált.
- Jussunk e honban, székely magyar földön,
- Szabad hazában éljünk boldogan.
- Édes Szűzanyánk, könyörögve kérünk,
- Mentsd meg e népet, vérző nemzetet!
- Jussunk e honban, székely magyar földön,
- Szabad hazában éljünk boldogan.
- Ki tudja, innen merre visz a végzet,
- Országhatáron, óceánon át.
- Jöjj hát, királyunk, itt vár a Te néped,
- Székely nemzeted Kárpát-bérceken.
- Ős szabadságát elveszti Segesvár,
- Madéfalvára fájón kell tekints.
- Földed dús kincsét népek élik s dúlják,
- Fiadnak sokszor még kenyere sincs.
- Már másfélezer év óta Csaba népe,
- Sok vihart élt át, sorsa mostoha.
- Külső ellenség, jaj, de gyakran tépte,
- Nem értett egyet otthon sem soha.
Maroknyi székely porlik, mint a szikla,- Népek harcának zajló tengerén
- Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja
- Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!
Pap Gábor székely művészettörténész 2002-ben derűlátóbb hangvételű befejező versszakot írt
a Székely Himnuszhoz:
- Kigyúlt a mennybolt, zeng a hadak útja,
- Csaba királyfi gyűjti táborát.
- Szűnik az átok, kiapadt a kútja,
- Szívünkön égi öröm lángol át.
- Hiába zúgsz már gyűlöletnek árja,
- Megáll a szikla, nem porlik tovább,
- Imánk az Istent újra megtalálja,
- Köszöntsd ma népem üdvös hajnalát!
Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...
