Hetven éve, Ertsey Péter (1921–1971) barátom, költő, még a szegedi postaigazgatóság tisztviselője volt, amikor vele és legjobb barátommal, gimnáziumi osztálytársammal, egyetemi évfolyamtársammal, Lőkös Zoltánnal (1925–1999), a Délmagyarország munkatársával, később főszerkesztőjével, kezdeményeztük, és 1947 márciusában megindítottuk az ország legrégibb irodalmi folyóiratát, a Tiszatájat.
Annak is 63 éve, hogy a Délmagyarország 1954. június 16-i számában Ertsey Péterrel, akkor már a Somogyi-könyvtár igazgató-helyettesével, a Város kivételesen gazdag irodalmi hagyományaira hivatkozva kezdeményeztük Szegedi Irodalmi Múzeum létesítését. Eredménnyel, mert Ortutay Gyula (1910–1978), a hajdani szegedi diák, éppen akkor lett vallás- és közoktatásügyi miniszter, támogatta az ügyet. Bálint Alajos (1902–1985) múzeumigazgató a barátját, Madácsy László (1907–1983) főiskolai, később egyetemi tanárt bízta meg az irodalmi osztály vezetésével.
Madácsy László sikerrel rendezte meg a Közművelődési palota nagytermében a szegedi irodalmi életet bemutató nagyszabású kiállítást, amely évtizedeken át látnivalóval szolgált mind a Város lakóinak, mind vendégeinek a Tisza-parti metropolisz gazdag irodalmi örökségéről. A kiállítás azonban évtizedek alatt elöregedett, elavult, elszürkült. Amitől tartottunk, bekövetkezett, lebontották. Halvány visszfénye látható ma a palotában.
Most Szabó László dr. – a lelkes irodalompártoló és kultúraszervező orvos –, mit sem tudva az előzményekről, s nyomát sem észlelve a gazdag irodalmi múltú Szeged látható örökségének – kezdeményezte a szegedi irodalmi múlt méltó bemutatását a feledékeny utókor számára.
Kezdeményezését támogatom, s az eddigiek tanulságának levonását javaslom. Azt, hogy a létesítendő irodalmi múzeum ne a Közművelődési palotában kapjon helyet, mert ott újra elsikkad, jelentéktelenné válik, hanem a belvárosban, könnyen hozzáférhető, műemléki jelentőségű épületben, és mind igazgatási, mind szakmai szempontból a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeumhoz tartozzék. Szabó László arról számolt be, hogy a múzeum mai vezetésének ez ellen nincs kifogása, sőt készségüket nyilvánították, hogy technikai segítségükre ezután is számíthatnak. Ez rendkívül örvendetes és dicséretes. Szabó László aláírásgyűjtést indított a fölújított kezdeményezés támogatására.
Kilencvenkettedik évemben vagyok. Szeretném megérni az új szegedi irodalmi múzeum kiállításának megnyitását.
Péter László
professor emeritus
Szeged, 2017. április 12.
Szegedi Irodalmi Múzeum – aláírásgyűjtés <Katt ide!
Ajánlott olvasmány még:
Ertsey Péter és Péter László terve 1954-ből:
Juhász Gyula emlékház – Szeged
Nincs emlékháza a „szögedi költőnek”
Emlékházat szögedi költőnknek, Juhász Gyulának! – halála 75. évfordulóján
Emlékházat Juhász Gyulának! – Halála 80. évfordulóján
Legkedvesebb verseink – Juhász Gyula születésnapján.
Olvassunk Juhász Gyulát! – közhely, de a legjobb fajtából
Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...
Szerkesztőségünk természetesen az olvasói levelekkel való egyetértés, vagy egyet nem értés jogát mindenkoron fönntartja.