Bűnösöknek tartom őket …

DR. LÉHMANN GYÖRGY  (8600 Siófok Szűcs u. l. – tel. 84/313-176)  ügyvéd irata

    ==========================================================================

Néhány objektív tény a vörösiszap katasztrófához

           2010. október negyedikén a 1012 Budapest Logodi u. 34/B sz. székhelyű Mal Zrt tevékenysége eredményeként bekövetkezett katasztrófa után természetesnek tartottam azt, hogy a kárt szenvedett településeken lévő lakóházak, egyéb építmények és földterületek azonnali és soha el nem múló értékcsökkenése miatt vállalom az ilyen károsultak pereinek vitelét ingyenesen a MAL Zrt székhelye szerinti bíróságon – Fővárosi Törvényszék előtt.

Ezeknek a pereknek a keresetleveleit 2010. decemberében továbbítottam a bírósághoz, majd amikor észleltem azt, hogy valamiféle felszámolási eljárás miatt a gazdasági társaságtól végrehajthatatlanná válhat a követelés, 2011. április 18-i  iratommal a társasági cégvezetőit – Dr. Tolnay Lajost Dr. Bakonyi Árpádot,  Dr. Bakonyi Zoltánt  – alperesként perbevontam a felperesi kár megtérítése végett.

Nevezettek kártérítési felelősségének jogalapját a kár bekövetkeztekor hatályban volt 1995. évi LIII. törvény alábbi 102. § 5. bek-e adta:

(5) A gazdasági társaság és egyéni cég azon tagjai (részvényesei), valamint vezető tisztségviselői, akik olyan határozatot (intézkedést) hoztak, amelyről tudták, vagy az elvárható gondosság mellett tudhatták volna, hogy annak végrehajtásával a társaság környezetkárosodást okoz, a társaság megszűnése esetén korlátlanul és egyetemlegesen felelnek a társaságot terhelő, a társaság által nem teljesített helyreállítási és kártérítési kötelezettségekért. Mentesül a felelősség alól a gazdasági társaság és egyéni cég azon tagja (részvényese), illetve vezető tisztségviselője, aki a határozat (intézkedés) meghozatalában nem vett részt, a határozat ellen szavazott, illetve az intézkedéssel szemben tiltakozott.

A perbevonási, 2011. április 18-i periratom a mellékletben olvasható, és ennek az iratnak adatai alapján a katasztrófával összefüggésben az alábbiak állapíthatók meg.

———————————

1./ A tragédia körülményeivel kapcsolatosan 2011. márciusi dátummal  BME Általános- és Felsőgeodézia Tanszék, FÖMI Kozmikus Geodéziai Obszervatóriuma, MTA-BME Fizikai Geodéziai és Geodinamikai Kutatócsoport, MTA Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézet részvételével „Kolontár jelentés” címen, „A vörösiszap-baleset okai és tanulságai” alcímmel szakértői vélemény készült.

2./ Alperesi képviselő – Dr. Ruttner György Ügyvédi Irodája – a 2010. decemberi felperesi keresetlevélben írtakra tekintettel alperesi társaság objektív felelősségét vitatta:

„Ebben a kérdésben a katasztrófák elleni védekezés irányításáról, szervezetésről és a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésről szóló 1999. évi LXXIV. törvény végrehajtására kiadott 18/2006. (I.26.) Kormányrendelet rendelkezéseit kell figyelembe venni.

Ezen rendelet hatálybalépésekor a vörös iszap az Európai Uniós előírások Magyarországon is alkalmazandó szabályai szerint már nem tartozott a veszélyes hulladékok közé. Magát a vörös iszapot szállító lúgos víz (NaOH oldatok) pedig nem tartozik a Kormányrendelet hatálya alá. (az az 1. sz. mellékletben felsorolt veszélyes anyagok és készítmények között nem is szerepel).

Mindezen tények, illetve hatályos jogszabályi rendelkezések alapján, álláspontunk szerint a bekövetkezett szerencsétlenség vonatkozásában kifejtett tevékenységünk, azaz a vörös iszap tárolása társaságunk azon tevékenységei közé tartozik, amely a Ptk. 345. §-a szerinti fokozott veszéllyel járó tevékenység körén kívül esik.” 

3./ Ezt az alperesi tájékoztatást cáfolva 2011. április 8-i iratomban a következőket állapítottam meg:

Ez az alperesi tájékoztatás azért téves, mert éppen az alperes által hivatkozott 18/2006. (I.26.) Korm. rend. 

alábbi rendelkezése állapítja meg azt, hogy a vörös iszapra vonatkozóan nem ezt a jogszabályt kell alkalmazni a  veszélyességi osztályba sorolással kapcsolatosan:

„Megjegyzések a 2. táblázathoz

1. a) A vegyi anyagok és készítmények veszélyességi osztályba sorolása a kémiai biztonságról szóló 2000. évi XXV. törvény (a továbbiakban: Kb. tv.) és végrehajtási rendelete szerint történik. Olyan anyagok és készítmények esetében, amelyeket nem a Kb. tv. és végrehajtási rendelete szerint kell veszélyes anyagként osztályozni (például a hulladékok), de amelyek jelen vannak vagy jelen lehetnek egy veszélyes ipari üzemben, és amelyek az üzemben megállapított feltételek mellett a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek potenciális lehetősége szempontjából egyenértékű tulajdonságokkal rendelkeznek vagy valószínűleg ilyen tulajdonságokkal rendelkezhetnek, azoknak a veszélyességi osztályozását a rájuk vonatkozó külön jogszabályok vagy vizsgálati módszerek alapján kell elvégezni, a táblázat 1. oszlopába történő besorolásukra alkalmas módon.”

Ezt a tényt alperes sokkal jobban tudja mint mi, csupán az lehet a kérdés, hogy helytelen jogszabályhely megjelölésével megvalósított rosszhiszemű pervitelt a jogi képviselőjük tudtával, vagy annak félrevezetésével valósították meg.

Tovább haladva a veszélyességi osztályba sorolás problémájában a most idézett „kémiai biztonságról” szóló 2000. évi XXV. törvény is csak irányt ad az egyértelmű megállapításhoz az alábbi szövegrésze

„(3) E törvény hatálya a 23. § (6) bekezdésében meghatározott, valamint a c) pont tekintetében a 20. § (6) bekezdésében meghatározott kivétellel nem terjed ki

d) a külön jogszabály szerint hulladéknak minősülő anyagokra,”

szerint azért, mert az alperesnél e téma alapját képező vörös iszapot hulladékként állítják elő, és így a törvényszövegből következően a „külön jogszabály”-t kell alkalmazni a kérdés egyértelmű eldöntéséhez.

Ez a törvény a hulladékgazdálkodásról szól, a vörös iszapra alkalmazandó alábbi rendelkezésekkel:

2000. évi XLIII. törvény a hulladékgazdálkodásról

2. § (1) A törvény hatálya kiterjed

a) minden hulladékra;

b) a hulladékgazdálkodási tevékenységekre és létesítményekre.

3. § E törvény alkalmazásában

b) veszélyes hulladék: a 2. számú mellékletben felsorolt tulajdonságok közül eggyel vagy többel rendelkező, illetve ilyen anyagokat vagy összetevőket tartalmazó, eredete, összetétele, koncentrációja miatt az egészségre, a környezetre kockázatot jelentő hulladék;

2. számú melléklet 2000. évi XLIII. törvényhez

A veszélyességi jellemzők jegyzéke

Miután az utóbb idézett törvény 3. § b. pontja szerint elegendő lenne a 2. számú mellékletben felsorolt tulajdonságok közül eggyel rendelkezni a vörös iszapnak, a timföldgyártás hulladékának ahhoz, hogy veszélyes hulladéknak minősüljön a jogszabály szerint, ellenben a fentiek szerinti veszélyességi jellemző közül 5 tulajdonsággal – „Ártalmas” „Mérgező”  „Karcinogén” „Maró” „ Környezetre veszélyes” –  rendelkezik ez az alperes által előállított anyag,”

4./ Egyébként a „Kolontári Jelentés” 22. oldalán ezzel kapcsolatosan a következők olvashatók:

„A képződött közel 3,4 millió tonna veszélyes hulladék 1/5-ét a timföldgyártásból származó vörös iszap adja.”

„A magyar jogszabályok szerint a hulladék kezeléséért – a további kezelésnek megfelelő gyűjtéséért, hasznosításának és ártalmatlanításának megoldásáért – alapvetően a hulladék termelője, illetőleg mindenkori birtokosa a felelős. E felelősségének a jogszabályokban előírt feltételek betartásával, a „szennyező fizet” elvnek megfelelően vagy a maga elvégezte kezeléssel, amely engedélyköteles tevékenység, vagy a kezelésre engedéllyel bíró kezelőnek történő átadással – egyben a kezelés költségeinek megfizetésével tesz eleget.”

5./ A vörös iszap, vagy vizes oldata mérgező hatásáról a „Kolontári Jelentés” 49-50. oldalán az alábbiakat írja:

„Az erősen lúgos oldattal való érintkezés súlyos, életveszélyes sebesüléseket okoz. Az erős lúg leoldja a bőrt védő faggyút, és fellazítja a bőr szarurétegét is. Ily módon a belső szövetek védtelenné válnak.”

„Az erősen lúgos kémhatás súlyosan roncsolja a szöveteket. A magas pH-érték következtében denaturálódnak a fehérjék (köztük az enzimek) szétroncsolódnak a sejtek különböző membránjai /sejthártya, mitokondrium, kloroplasztisz stb.), vagyis a károsított sejtek, szövetek elpusztulnak.”

„Mi történik a kiömlött vörös iszappal, ha kiszárad? A száraz, porszerű anyagot a szél szétfújhatja, és az élőlények belélegezhetik. A vörös iszap száradásakor keletkező por – belélegezve – ugyanazokat a károsításokat okozza, mint a bőrön, de súlyosabbakat, mert a tüdőnek sokkalta finomabb, sérülékenyebb a légző felülete.”

„A kiszáradt por potenciális lúg, hiszen az eredeti oldatfázisban lévő NaOH aprókristályos formában benne van, s így a belélegzett por a tüdő nedvességtartalmával azonnal erős lugot képez”

6./  Alperesi – Dr. Ruttner György féle – perirat, pedig a Mal Zrt-nek katasztrófával kapcsolatos szűzies ártatlanságáról igyekezett meggyőzni a bíróságot:

„Társaságunk hosszú évekre visszamenően kész és képes igazolni azt, hogy a tevékenysége során mindvégig betartotta a hatályos jogszabályokat, s ezen felül a jogszabályok alkalmazása során hozott valamennyi hatósági előírásnak és határozatnak eleget tett. Társaságunk ezen felül nem csupán a timföldgyártáshoz, illetve az annak során keletkező „vörös iszap” tárolásához, hanem valamennyi egyéb tevékenységéhez is érvényes és hatályos hatósági engedélyekkel rendelkezett és rendelkezik, amely engedélyekbe foglalt esetleges kikötéseket és feltételeket is mindvégig következetesen betartott!

Erre tekintettel kijelenthető, hogy társaságunk a működése során úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.”

„Fentiekben foglaltakra is tekintettel belátható, hogy a társaságunk a legmesszebbmenőkig eleget tett a jogszabályi- és egyben határozatba foglalt kötelezettségeinek, így a károkért való felelőssége nem állapítható meg.”

7./ Ezzel a szűzies ártatlansággal szemben 2011. április 18- periratomban a „Kolontár Jelentés” alábbi megállapításait közlöm tényként:

a.)    „A HUNGALU privatizációja előtt, 1995. májusában az akkori ipari miniszter felmentette Ernst Ervin elnököt, valamint Keresztes Péter vezérigazgatót, és elnökké a kolontári szerencsétlenséggel kapcsolatos hírekben is gyakran szereplő Bakonyi Árpádot nevezte ki, vezérigazgatóként pedig Szabó Pált. Vagyis olyan embereket ültettek a HUNGALU élére, akik később, az eladás után a privatizált cégeknél tulajdonosi, cégvezetői, igazgatósági, illetve felügyelőbizottsági pozíciókban bukkantak fel. Bakonyi Árpád – Tolnay Lajossal és Petrusz Bélával – máig meghatározó tulajdonos a MAL Zrt-ben.”    (Jelentés 17. oldal közepén)

b.)    „Az Orbán kormány idején az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. felügyelőbizottsága készített egy jelentést az alumíniumipari privatizációról, eszerint a HUNGALU értékesítése során a magyar államot jelentős mértékű veszteség érte, összesen 25 milliárd forint nagyságrendben. A kár főként abból származott, hogy a cégeket áron alul adták el.”  (Jelentés 18. oldal 2. bek.)

c.)    „A szerződéseket az Eörsi és Társa ügyvédi iroda készítette (Eörsi Mátyás, volt SZDSZ-es parlamenti képviselő cége. A szövegek meglehetősen egy kaptafára készültek, nagyon sok bennük az átfedés, az ismétlődő szófordulat, és az egyes cégek specialitásaira nem voltak tekintettel a szövegek összeállításakor (elsősorban a környezetvédelmi kötelezettségeknél, ahol szinte az összes szerződés ugyanazokat a bekezdéseket tartalmazza).”  ( Jelentés 18. oldal utolsó bek.)

d.)    „Az összes szerződésben visszatérő elem, hogy a környezeti kárelhárítás előrehaladásáról minden évben március 31-ig jelentés kell készíteni. Ugyanakkor a rendelkezésre álló dokumentumok alapján nem állapítható meg, hogy ennek a követelménynek bárki eleget tett-e.” (Jelentés 19. oldal 2. bek.)

e.)    „Az összes szerződés közül a harmadikban (amely az Ajkai Alumíniumipari Kft eladásáról szól) vannak a leginkább megkérdőjelezhető elemek. Egyrészt itt a HUNGALU elengedett egy vele szemben fennálló 2,7 milliárdos hiteltartozást. Másrészt valóban csak 10 millió forint volt a vételár (a törzstőke 90 %-át, 1591,040 milliós forint névértékű üzletrészt tehát 10 millió forintért kapta meg a vevő)….”   (Jelentés 19. oldal 3. bek.)

f.)      „A szerződés 3,3 milliárd forintra teszi az adott körben felmerülő környezeti kárelhárítás összes költségét, ugyanakkor úgy fogalmaz,hogy ebből lejön egy 2,2 millió ECU-nyi (1997-es árfolyamon kb. 400 millió forintnyi) PHARE projekt, ráadásul a legnagyobb tétel, a felhagyott lerakók rekultivációja a lerakókkal együtt a HUNGALU-nál maradt, vagyis a MAL-nak valójában nem is sokat kellett volna környezetvédelemre költeni. A szerződésből nem derül ki, hogy akkor végül is miért csökkentették olyan alaposan a vételárat.”     (Jelentés 19. oldal utolsóelőtti bekezdés)

g.)    „A környezetvédelmi teendők közül a legköltségesebb egy biztonságos lerakási technológia, illetve a meglévő lerakók rekultivációja lett volna. A kolontári baleset azért következhetett be, mert e két nagy volumenű lépés közül egyik sem történt meg maradéktalanul” (Jelentés 21. old. közepe)

h.)    „Az ajkai Timföldgyár zagytározó kazettáiban mintegy 14,5 millió köbméter vörös iszapot tároltak a környezeti katasztrófát okozó ömlés előtt. Tény, hogy a zagytározók rekultivációja máig csak részben történt meg, miközben az állam több alkalommal kinyilvánította, hogy elégedett a MAL Zrt. környezetvédelmi teljesítményével, és a privatizációs szerződésben szereplő kötbérre sosem tartott igényt, miközben a mindenkori politikai elit a cég tulajdonosai iránt mindig rokonszenvvel viseltetett…

Ennél is szembetűnőbb, hogy 2000-ben a MAL Nemzeti Minőség Díjat kapott a kormánytól Matolcsy György gazdasági miniszter döntése alapján. A kormányfő a díjátadási ünnepségre küldött üzenetében úgy fogalmazott: „A vállalat tulajdonosai és alkalmazottai büszkék lehetnek arra, hogy a magyar gazdaság élvonalába tartozó vállalkozásnak lehetnek a szereplői. Minőségi teljesítményükkel mások számára is utat mutatnak.

A MAL esetében ez a minőségi teljesítmény úgy jöhetett létre, hogy a cég a múltban keletkezett, illetve a napi termelés során képződő veszélyes hulladékok ártalmatlanítását is csak kis részben végezte el, és azzal, hogy e jelentős költségelemmel nem kellett számolnia, versenyelőnyhöz jutott a iparág más, a környezetvédelmi kötelezettségeket komolyabban vevő vállalataival szemben.”

8./ Ezeknek a szakértői megállapításoknak alapján állítottam 2011. áprilisi periratomban felperesként azt, hogy

„A Kolontár- jelentésből idézett ezen szakszerű előadások ismertetésével bizonyítottuk az ismertetés alapjául szolgáló alábbi alperesi kijelentésnek valótlanságát:

„Fentiekben foglaltakra is tekintettel belátható, hogy a társaságunk a legmesszebbmenőkig eleget tett a jogszabályi- és egyben határozatba foglalt kötelezettségeinek, így a károkért való felelőssége nem állapítható meg.”

Bizonyítottuk azt, hogy fenti tényelőadásokkal éppen a fordítottja látható be mindannak, amit alperes állít.

Az látható be  a fenti tények alapján bizonyítottan és egyértelműen, hogy alperes mindent elkövetett a minél nagyobb haszon elérése érdekében.

Azt bizonyítottuk fenti megállapításokkal, hogy alperes számára nem volt az a szerződésben vállalt kötelezettség, vagy törvényi előírás, aminek megszegésére ne igyekezett volna akkor, ha ebből anyagi előnye lehetett, és fenn tudta tartani azt a látszatot, hogy „minőségi teljesítmény”-t nyújt.

Az idézett fenti tények ismeretében minősíthetetlen az alperes periratában olvasható következő mondat:

„…társaságunk a működése során úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.”

Hiszen alperes arról a köztudott tényről tud, hogy az általa termelt vörös iszap az alperes tulajdonában lévő tározó falazatát kitörve több települést úgy öntött el, hogy 10 ember meghalt, 150 ember súlyos sérülést szenvedett, valamint milliárdokban mérhető a vagyoni jellegű kár, és mégis azt közli ily módon, hogy amennyiben most 2010 nyara lenne, az alperesi társaság éppúgy öntené a tározóba a vörösiszapot, mint 2010 nyarán tették.  Anyagi érdekei folytán még most sem képes arra, hogy mivel emberek életét, és vagyonát tette tönkre a vizes vörös iszapja, akkor legalább annyit mondjon, hogy utólag belátva nem a megfelelő módon jártunk el.”

9./ Később a „Kolontár jelentés” azon részére tértem rá, melyből megállapíthatóan a jelentés fogyatékossága, a szilárdságtani vizsgálat elmaradása állapítható meg:

1993-ban a földtani hatóság megszűnt, jogutódja a Magyar Geológiai Szolgálat lett a bányatörvény szerint, szakhatósági jogosítvánnyal. 2006-ban ez is megszűnt jogutódja a Magyar Bányászati Földtani Hivatal. Az eredeti akta jelenlegi fellelhetősége tehát ezen legutolsó hivatal archívuma.

Azért lenne fontos ez az akta, mert ennek alapján egyértelmű lenne, hogy ki, mikor és hogyan sértette meg az engedélyezési rendet. Valószínűsíthető, hogy a környezetvédelmi hatóság nem volt tudatában, hogy bizonyos gátátalakításokhoz (például a már használatban lévő tározó gátjainak magasításához) földtani szakhatósági engedély kellene.

Ádám József akadémikus, a BME Építőmérnöki Kar Általános és Felsőgeodézia Tanszékének vezetője szerint a kolontári gátszakadás műszaki okainak feltárása elsősorban az építőmérnöki tudományok szakterületéhez, másodsorban a földtudományok témaköréhez tartozik.”

10./ Szokatlan volt számomra az, hogy ha fontosnak tartotta Ádám József akadémikus és tsai azt, hogy megállapítható legyen az, hogy az engedélyezési rendet ki sértette meg, akkor a legkézenfekvőbb helyről, az Ajkai Polgármesteri Hivataltól a 2010-ben még meglévő engedélyeket miért nem szerezték be.

Ezek az engedélyek a kiszakadt falú tározóra hozzám eljutottak az alábbi tartalommal:

A/1 jelű (1993. jan. 25-i) határozat a műszaki szempontú megállapításokhoz az alábbiakat is tartalmazza:

„Az „I”  (X.számu) kazetta tárolási kapacitása az I. ütemű 205,0 mBf kiépítésnél 1 531 700 m3”

„A „I” kazetta salak-pernye töltés rézsűhajlása 1:1, koronaszélessége általában 10 m,”

„A kazetta töltésének összhossza 1883 m”

„A munkálatokat és az üzemeltetést úgy kell megtervezni, hogy a további környezetszennyezés kizárt legyen. Meg kell akadályozni a felszín alatti vizek további szennyezését.”

„Az engedély mellékletét képezi:

a./ MÉLYÉPTERV Kultúrmérnöki Kft. hivatkozott számú terve,

b./ KDT Környezetvédelmi Felügyelőség 30639-4/1992. /XI.16/ számú szakhatósági állásfoglalása.”

———————————

A/3. jelű (1997. dec. 10-i) határozat az alábbiakat is tartalmazza:

„Az X sz. „I” jelű vörös iszap kazetta és utóülepítő medence gátkorona szintjei:

1.             É-i oldalán 216,5 mBf

2.             Ny-i oldalán 216,5 mFf

3.             Ny-i oldal 206,5 mBf

4.             D-i oldali szakaszon 205,00 mBf

5.             D-i oldali szakaszon 206,5 mBf

6.             D-i oldali szakaszon 208 mBf.”

„Az „I” kazetta maximálisan a mindenkori töltésépítéstől függően – gátkorona legalacsonyabb szintje alatt 1 m-ig tölthető (Jelen esetben 204 mBf)”

„3.1. A KDT Környezetvédelmi Felügyelőség 30.010-56/1997. sz. szakhatósági állásfoglalásában a vízjogi üzemeltetési engedély kiadásához alábbi feltétel betartása mellett járult hozzá:

A kazetta feltöltése B 204,m-es szintig történhet.”

„Engedélyem határozatlan ideig érvényes.”

——————————————

A/2. jelű (2002. febr. 25-i) határozat az alábbiakat is tartalmazza:

„A létesítmények az alábbi műszaki jellemzők szerint üzemeltethetők:

X. sz. vörös iszap kazetta térfogata: 4.500.00 m3

Kiépült salakpernye töltések:

É-i oldal:      hossza: 657 m

                     magassága: 216,5 m

                     koronaszélessége: 10 m

                     rézsűhajlás: 1 : 1

Ny-i oldal:    hossza: 581 m

                     magassága 216,5 m

                     koronaszélessége: 10 m

                     mentett oldali rézsűhajlás: 1 : 2

D-i oldal:      hossza: 269 m

                     magassága: 216,5 m

                     koronaszélessége: 10 m

                     rézsűhajlás: 1 : 1

K-i oldal:      hossza: 405 m

                     magassága: 216,5 m

                     koronaszélessége: 10 m

                     rézsűhajlás: 1 . 1 „

„Engedélyem megadása nem mentesít más hatóságok engedélyének beszerzése alól.”

„A létesítmények elkészültét követően a MAL Rt. megkérte igazgatóságunktól a X. sz. kazetta 216 mBf és a salakpernye utóülepítő 210 mBf magasságát figyelembe véve a nevezett létesítmények vörös iszaptárolásra vonatkozó vízjogi üzemeltetési engedélyét, amelyhez csatolta a KDT Környezetvédelmi Felügyelőség 30.010-120/2001. szám alatt megadott, előírást nem tartalmazó szakhatósági állásfoglalást.”

12./ Ezekből az engedélyekből pedig álláspontom szerint bizonyítottan megállapítható a Mal Zrt Vezetőinek polgári jogi és büntetőjogi felelőssége az iratomban tett alábbi ismertetés alapján:

Az A/3, illetve A/2 jelű vízjogi üzemeltetési engedélyek azonosak annyiban, hogy mindkettő a „vízjogi üzemeltetési engedélyt adok” szóhasználattal élve azt közli, hogy nem a korábbi vízjogi üzemeltetési engedélyhez igazodóan, azt módosítva hozta meg határozatát a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság, hanem a korábbi üzemeltetési engedélyt egyidejűleg érvénytelenítve, adta ki az újabb üzemeltetési engedélyt.

Ellentétben a vízjogi létesítési engedélyekkel, hiszen az újabb létesítési engedélyek a korábbi építési engedély módosításaként lettek határozatba foglalva.

Mindezeket azért ismertettem, mivel a két működési engedély közötti különbség utal arra, hogy alperes ügyvezetése feltehetőleg tudatában volt az utóbbi – 2001. február 15-i – működési engedély kiadása után annak, hogy olyan mértékű vörös iszap tárolására nem kapott engedélyt a X. számú tározónál, mint amilyen mértékben ott tárolta a környezetszennyezésre alkalmas hulladékot.

A különbség pedig az a két működési engedély között, hogy az előbbi – 1997. december 10-i – működési engedély 1. oldala utolsó bekezdésben azt rögzíti, hogy

„Az „I” jelű kazetta maximálisan a mindenkori töltésépítéstől függően – a gátkorona legalacsonyabb szintje alatt 1 m-ig tölthető. (Jelen esetben 204 mBf)”

majd 3.1. pontnál azt írja, hogy

„A KDT Környezetvédelmi Felügyelőség 30.010-56/1997. sz. szakhatósági állásfoglalásában a vízjogi üzemeltetési engedély kiadásához alábbi feltétel mellett járul hozzá:

A kazetta feltöltése a B 204 m-es szintig történhet.”,

míg az utóbbi – 2002. február 25-i – működési engedély a létesítmény műszaki jellemzői nem említik azt, hogy az engedély alapján milyen magasságig tölthető a vörös iszap tározó, illetve a határozat az indokolása 2. bekezdésébe

„csatolta – MAL Rt – a KDT Környezetvédelmi Felügyelőség 30.010-120/2001. szám alatt megadott, előírást nem tartalmazó szakhatósági állásfoglalást.”

szóhasználattal azt közli, hogy ugyanaz Környezetvédelmi Felügyelőség, amelyik az előbbi üzemeltetési engedély eljárásnál közölte azt, hogy a „kazetta feltöltése a B 204 m-es szintig történhet”, az utóbbi működési engedély kiadása során már nem közli azt, hogy milyen magasságig tölthető fel a X. számú vörös iszap tározó.

Majd mindennek ismeretében alperes – MAL Zrt – 2002. február 25-ét követően anélkül, hogy bármiféle általam ismert, és érvényes üzemeltetési engedély erre lehetőséget biztosított volna, 2010. október 4-ig olyan magasságig töltötte vörös iszappal és vörös iszap vizes oldatával a X. számú tározót, ameddig csak bírta.

A katasztrófát ily módon bizonyítottan, elsősorban alperesnek ez a minősíthetetlenül felelőtlen magatartása idézte elő.

Ugyanis a két üzemeltetési engedélyben fentiekben ismertetett salakpernye töltések magassági adatai alapján megállapítható az, hogy 2002. február 25-ét megelőzően a tározónak déli és nyugati falazatánál 10 m-es magasítást hajtottak végre. 206,5 m-ről 216,5 m-re emelve a falazat magasságát, majd kihasználva azt, hogy a működési engedélyben a tározónak feltölthető magassága ezt követően már nem lett megadva, a korábbiakhoz képest a tározó falazatát több mint 10 m- magasságú vörös iszappal és annak vizes oldalával túlterhelték.

És akkor lássuk azt, hogy ez a vörös iszap miatti túlterhelés milyen többleterővel nyomta vízszintes irányban a tározó falazatát.

A töltésnek 2002-es üzemeltetési engedélyben látható 4. db. hosszúsági adataiból kiindulva az állapítható meg, hogy viszonylag az 581m-es és 657m-es hosszadatok közelítenek egymáshoz, melyből következően felfogható a tározó vízszintes metszete egy olyan trapéznak, melynek párhuzamos oldalainak hosszát a 269 m, illetve 405 m adja, míg a trapéz magasságát jó közelítéssel 550 m-ben adhatjuk meg. Ilyen adatok feltételezése esetén a tározó felszíne 185.350 m2-ra adódik.

10 m-es falmagasítás folytán ily módon megközelítőleg 2 millió m3 olyan többlet vörös iszap tárolására nyílt tehát lehetősége alperesnek, melyre soha, általam ismert egyetlen üzemeltetési engedély sem jogosította fel.

És ezzel e lehetőséggel alperes élt. A tragédia napján színültig volt megtöltve a tározó vörös iszappal, illetve annak vizes oldatával.

A 2010. október 4-i katasztrófát pedig közel 1 millió m3 vörös iszap vizes oldata okozta…

—————————-

Hasonló fokú alperesi felelőtlenséget észlelek a tározó falazata magasításának építésével kapcsolatosan is.

Az A/1. jelű mellékletben olvasható 1993. január 25-i vízjogi létesítési engedély első oldala közepén olvasható az, hogy az „I” kazetta rézsűhajlása 1:1”, majd az

A/3. jelű 1997. december 10-i vízjogi üzemeltetési engedély 2. oldal első mondatában olvasható az, hogy „A ny-i oldalon a rekultiválásra szánt rézsű dőlése 1:2, a többi részű dőlése 1:1”, majd

miután ez utóbbi mondatból tudta jól alperes ügyvezetése, hogy az 1:1 rézsűdőlés helyett csak azon a helyen  engedélyezték az 1:2 rézsűdőlést, ahol a rekultiválás szó jelentésének megfelelően „elpusztult természeti környezet tudatos helyreállítása történik”, az így meghatározott nyugati oldalon

A/2. jelű 2022. február 25-i vízjogi üzemeltetési engedély első oldala utolsó bekezdésében olvasható adatok szerint alperes úgy magasította alperes 10 méterrel a töltés falát, hogy közben a rekultiváció elmaradt, míg a rézsűdőlés ennél az egyetlen falazatnál 1:2 arányban lett kialakítva.

Majd töltötte fel éveken keresztül alperes az ezzel dőléssel kialakított falazattal is körbevett tározót vörös iszappal, illetve ennek vizes oldatával, amíg a tározó teljes magasságában meg nem telt.

Bányamérnöki képzettséggel is rendelkező ügyvezetők előtt nyilvánvalónak kellett lenni az, hogy a rézsűnek eredetileg  1:1 arányú dőlése helyett a nyugati falnál 1:2 arányú dőlést kialakítani úgy, hogy közben a falazatot 10 m-rel magasabbra emelik statikailag azt jelenti, hogy pontosan felére csökkentették annak az anyagnak felületét, melynek mentén jelentkeztek azok vízszintes irányú nyíró feszültségek, amik az engedély nélküli magasságban, de a korábbinál 10 m-rel mindenképpen magasabban behordott vörös iszapnak vízszintes irányú nyomása által keletkeztek.

Törvényszerű lett ezáltal az, hogy éppen a tározó nyugati falazata mentén a falazat törése, szakadása be kell, hogy következzen. Csak abban lehetett valami szerepe a falazat alatt található eltérő szerkezetű talajnak, hogy a nyugati falazat mentén hol szakadjon ki a fal.

És a fal az északnyugati sarokpontot választotta…

=======================

Dr. Magyar György ügyvédnek televízióban elhangzott nyilatkozatából tudom azt, hogy a veszprémi bíróság 250 tárgyalási napot tartott a tragédia miatti büntető eljárásban, majd meghozta valamennyi vádlottra vonatkozó felmentő ítéletét.

Fentiek ismeretében felőlem akár 2500 tárgyalási napot is tarthatott volna, attól még a fentiekben közölt tények alapján a vádlottak büntetőjogi felelőssége nem vitatható.

Ugyancsak Dr. Magyar György ügyvédtől tudom azt, hogy egyik ügyfele az egyik állami intézménytől és így a magyar adófizetők pénzéből kapott kártérítésként 30 millió forintot.

Tekintettel arra, hogy Dr. Magyar György ügyvéd jól tudja azt, hogy az 1995. évi LIII. tv. 102. § 5. bek-e alapján a társaság megszűnése esetén korlátlanul és egyetemlegesen felelnek a helyreállítási és kártérítési kötelezettségekért Dr. Tolnay Lajos, Dr. Bakonyi Árpád, Dr. Bakonyi Zoltán ügyvezetők, vajon mi késztette arra, hogy a nyomorultul élő magyar adófizetők pénzéből kérjen kártérítést ügyfelének, és nem a nevezett ügyvezetők pénzét igyekezzen csekély mértékben apasztani.

Már csak azért, is mert nevezettek 2009-ben a 100 leggazdagabb magyarok között voltak…

Siófokon 2016. február 1.

Léhmann György

Forrás:  Bűnösöknek tartom őket – DR. LÉHMANN GYÖRGY : A vörösiszap vádlottjai bűnösök!

Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...

Szerkesztőségünk természetesen az olvasói levelekkel való egyetértés, vagy egyet nem értés jogát mindenkoron fönntartja.