Ha június, akkor Könyvhét Szegeden is, mint az ország többi pontján.
Jómagam minden évben, így, vagy úgy, kiballagok a Dugonics térre, körbenézek a sátrakban, netán, ha találok egy izgalmas könyvet, belelapozok. Amennyiben az ára nem a csillagos eget rugdossa, megveszem. A programfüzetet végigböngészem, s ha épp a színpadon valamely költő, vagy író értekezik, polemizál meghallgatom a velem együtt, jó esetben 10-15 kíváncsiskodó hallgató között ücsörögve, vagy ácsorogva.
Leülök a szökőkúthoz, s rácsodálkozom a téren áthaladókon. Többségét nem is érdekli milyen rendezvény van itt. Nincs borfesztivál hangulat, a könyv nem iható. A színpadi technika csapnivaló – nem a szervező tehet róla, a városatyák csak megnyitni szeretnek, pénzt adni normális technikára nem! – , tehát nem csodálkozom, ha a színpadi monoton beszélgetés nem vonzó a járókelőknek.
A Jadviga párnája Szegeden örök téma, azon sem csodálkozom, hogy idén sem maradt el. Závadát Szegeden évek óta futtatják. Kérdés, meddig lehet lerágni egy csontot?
Böszörményi Gyula, Tóth Krisztina és Zalán Tibor. A Szegedi Könyvhétnek ők a csúcspontjai. Nem vitatható, tényleg megérdemlik. A minőséget ők képviselik. Többi értékes kortárs író, költő nemigen fordult meg idén a Szegedi Könyvhéten. Okát ne firtassuk.
Okostóbi alpolgármesterünk megnyit. Szilas László József Attila díjas író polemizál. Pont olyan unalmas szófordulatokat használnak, mint a szerzők zöme később a Nagyszínpadon. Megjelenik Vedres István, alteregója. Na, puff neki! Jól megemlékeztünk róla. Sokan, a téren állók, vagy áthaladók közül, fogadjunk, ettől nem lettek okosabbak, ki is volt ő.
Mint ahogy Baka István halálának 20, évfordulójára készült ünnepi műsor sem dobogtatta meg a szívem. Nem a versmondók tehettek róla, hiszen, ők mindent megtettek. Csak az a fránya technika, na, meg az a frányaság, hogy Baka versei ilyen közegben nem működnek, nem hatnak. De itt egy kicsit el is szomorodom. Hol vannak az eddigi Baka-díjasok? Hiszen, évek óta a Baka versmondó versenyeken az ország legjobb versmondói kaptak díjakat. Lehet, fizetni kellene az útiköltségüket? A Baka évforduló megérdemelné, hogy ne az özvegy nyúljon a pénztárcájába. Még nem késő idén egy Baka-gálát összehozni, ahol az eddigi díjasokat meglehetne hívni. Jó alkalom a szeptemberi versmondó verseny. Uraim, ott a Torony alatt, nosza, áldozzunk is rá. Baka nem csak Szekszárdé, hanem Szegedé is.
Számomra a Könyvhétnek két kiemelkedő eseménye van, és kellemetlenül pont egy időben. Pódiumbeszélgetés zajlik a Zrínyi Kiadó I. és II. világháborús tematikájú könyveiről. Bedécs Gyula, A Kárpátok hágóin át Galíciába és A Doberdótól a Dolomitokig című könyvek szerzője, Farkas Bertalan, Tőrös István, A nagy háború, 1914–1918 című „dobozkönyv” szerkesztője értekeznek a Nagyszínpadon.
Ugyanekkor, a Grand Caféban Tiszatáj est Zalán Tiborral. Lehet elfogult vagyok, de számomra ezen a könyvhéten egyedül a Tiszatáj képviselte az irodalmat, a minőséget. Virág Zoltán moderátori szerepben tökéletesen, felkészülten, okosan kérdez. Végre valaki, aki felkészült az alanyból, s szinte vele egy szinten tud „röpködni”. Zalán a megkerülhetetlen kívülálló a kortárs irodalomban. Egy költő, aki nem csapódott egyik politikai vonulathoz sem. Alkotásai teszik hitelessé és megkerülhetetlenné. Zalán Tibor elgondolkodtatóan vitatkozásra ingerlően beszél a netirodalomról, a magyar irodalom helyzetéről, a könyvformában megjelenés szükségességéről. Olyannyira, hogy később erről külön írok. Arról nem is beszélve, hogy saját írói, költői „technikájáról”, vívódásairól is képet kaphatunk. Lebilincselő személyiségének, pontos, precíz megfogalmazásainak, mesélőkészségének köszönhetően, a több, mint másfél óra elröppent, s úgy távozhattak el estjéről a hallgatók, hogy végre kaptak igazi irodalmat. Pedig a fullasztóan meleg párás teremben végigülni majd két órát fárasztó lehetne. Most, ez senkit sem zavart, s végre úgy éreztem, ezért érdemes volt jelen lenni. A Tiszatáj kitett magáért.
Igaz, néhol fanyalogva írtam fentebb, de remélem, azért nem vettem el senki kedvét, hogy jövőre kilátogasson a Dugonics térre, s a kapcsolódó rendezvényekre. A könyvhét is olyan, mint a magyar könyvtermés. Egynémelyeik csapnivaló, van elfogadható kategória, s bukkanunk igazi csemegékre is. Ettől izgalmas és szép. Olyan, mint az a világ, ami körbevesz minket. Emberi.
Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...