A Szegedi Vadaspark nemcsak területének nagysága miatt szerencsés adottságú, hanem azért is, mert az elegyes erdőben számos vadon élő állatfaj lel otthonra. Így aztán séta közben a kifutókban lévő állatok mellett hallhatjuk erdei énekesmadaraink tavaszi trilláit, egerészölyvek vijjogását, de megpillanthatjuk a más madarak hangját is kitűnően utánzó szajkókat, és felfedezhetjük számos kisemlős és ízeltlábú nyomait is.

A fák, bokrok alatt lévő talaj azonban különleges növények számára is kedvező feltételeket nyújt. Néhány évvel ezelőtt karcsú, fehér virágokkal pompázó lágyszárú növényeket pillantottunk meg a park egyes területein: a hazai orchideafélék egyik fajának egyedeit, a fehér madársisakokat.  Ma már egyre többen tudják, hogy Magyarországon is élnek orchideák, vagy más néven kosborfélék. A hatalmas, lenyűgöző virágú, gyakran fán élő trópusi fajokkal szemben, ezek nem olyan feltűnő virágúak és valamennyien talajlakók. Bár akadnak kivételek is, hiszen a papucskosbor, melyet boldogassszony papucsának is neveznek, vagy a sömörös és a vitézkosbor, de a mocsárréteken nagy tömegben virító mocsári kosborok sem nyújtanak kevésbé pazar látványt, trópusi rokonaiknál.

Ahogyan a mondás tartja, „a külső nem minden” a növények esetében is igaz. Apró virágú orchideaféléink, a bangók különleges csellel csalogatják magukhoz a rovarokat a megporzás reményében. Virágaik egyes rovarfajok nőstény egyedeit imitálják, így csalogatva oda a hímeket, amelyek a virágokra szállva, bár csalódnak, de ez a növénynek már nem fontos, hiszen virágai a hozott pollenek által megtermékenyülnek, a saját virágport pedig továbbviszi a rovar másik növényhez.

A Vadasparkban „felfedezett” fehér madársisak nem a legritkább orchideafajaink közé tartozik, de védett, mint ahogyan az összes többi is. Ráadásul előfordul, hogy bizonyos években vagy akár több éven keresztül nem jelenik meg, így azután külön örömteli az olyan év, mint az idei is.

(forrás: Vadaspark)

Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...