Scroll To Top
2016. Álom hava (December) 09.-e - Natália, Valéria neve napja.      Nevenapra / Születésnapra magyar köszöntés

A kultúra várost fejleszt.
Ami Pesten a Romkocsma,
az Szegeden a Romkultúra. (V.L.)

Szeged a halott Város

Ne kelljen felmászni a Tiszához

Barmolmányok, Zöld hírek 2012. ápr. 20.

Ne kelljen felmászni a Tiszához

Egy új tanulmány szerint a tiszai árvizek ellen védő gátak emelése nem folytatható a végtelenségig. Ennél jóval olcsóbb megoldás, ha a Tiszát ismét kiengedik az árterekre.


Schweitzer Ferenc

A Tisza vízgyűjtőjéről lezúduló és a síkságon megrekedő csapadékvizek magas és hosszan tartó árvizeket, valamint nagy kiterjedésű belvízi elöntéseket okoznak a Tisza teknő alakú völgyében. A Tisza árvizei a tavaszi hóolvadást követően, márciusban és áprilisban kezdődnek, de átnyúlhatnak május, júniusra is. A kora tavaszi áradás veszélyesebb, mert ilyenkor a mellékfolyók és a Tisza árhullámai egymásra futnak. Ha az árhullámok április-májusi levonulással összefolynak, hosszantartó veszedelmes áradásokat okoznak. Ilyenkor voltak a rekord vízállasokat előidéző 1919, 1932, 1970, 1974, 1998, 1999, és 2000, 2006. évi árvizek, ahol a magas árhullámok elérték vagy meghaladták az árvédelmi töltések koronamagasságát.

A Tisza első szabályozása

Az ősi Tisza és mellékfolyói hatalmas területeket árasztottak el az Alföldön, és a táj jelentős részét igazi vadvízi országgá alakították át. Az alföldi folyók mentén elhelyezkedő települések azonban mindenhol az úgynevezett magasártéri szintre épültek, amelyek eredetileg szárazulatok voltak, és a legnagyobb árvizek sem öntötték el azokat.

 

A Tisza “megrendszabályozását” Vásárhelyi Pál vízépítő mérnök tervezte meg a 19. század közepén. A munkálatok az 1850-es években kezdődtek (ezt Vásárhelyi már nem élhette meg). A Tisza és mellékfolyóinak megépített gátrendszere, a mesterséges mederszakaszok, a kanyarulatok átvágása, a mocsárvilág csatornahálózat kiépítésével történő lecsapolása az akkori Európa legjelentősebb természetátalakító tevékenysége volt. A beavatkozások akkoriban megfeleltek a velük szemben támasztott társadalmi és gazdasági követelményeknek, azaz igyekeztek minél szűkebb gátak közé szorítani a folyókat, hogy a lehető legkevesebb termőföld vesszen kárba.

A korabeli mérnökök azonban nem számítottak a vízgyűjtő területeken bekövetkezett robbanásszerű urbanizációs változásokra, amelyek jelentősen megnövelték a folyó természetes hordalékszállítását. “Ez a folyamat oda vezet, hogy a folyó a hullámtér állandó feliszapolódásának hatására magasabban fog folyni, mint az ármentesítés előtti alacsony árterének szintje, amely az árvizek során vízborítás alatt állott. Így például a Tisza már nem az alacsonyártéren, hanem az általa feliszapolt magaslaton, a hajdani alacsonyártérből kiszakított hullámtéren fog folyni. A víz már nem fog tudni visszafolyni magasabban lévő medrébe, illetve hullámterébe. Ennek következtében a folyó árvízi vízszintje folyamatosan nő, s e miatt a gátak magasságát már öt-hétszer meg kellett emelni a 19. század óta” – mondta Schweitzer Ferenc geológus professzor, az Akadémia Földrajztudományi Kutatóintézetének tudományos tanácsadója. Ugyanez történt az olaszországi Pó esetében, ahol már úgy kell felmászni a folyóhoz.


Az árvízvédelmi töltések magasságának növekedése Szolnoknál és a Közép-Tisza vidékén

Mi a megoldás?

Az eredetileg 50 évenkénti előfordulási valószínűséggel számolt egyszeri nagy árvizek kivédésére épített töltéseket vagy tetemes költséggel újra és újra magasítani kell, mint azt eddig tették, vagy pedig ezt a lehetőséget egy újabb megoldással ki kell egészíteni, mondja Schweitzer.

Ez pedig a hullámterek bővítése, kinyitása ott, ahol a felszínalaktani, a gazdaság- és társadalomföldrajzi viszonyok, az infrastruktúra ezt lehetővé teszik. Ez hozzájárulna egy természetközeli állapot kialakításához. Másik lehetőség az úgynevezett vésztározók kialakítása, amely az új Vásárhelyi-terv továbbfejlesztése megvalósításának lényege.

 

A Tisza és a Körös torkolata közötti, a Köröstől északra lévő terület ma már csak kiegészítő töltések építésével tehető alkalmassá árvízi tározásra. Ennek oka, hogy a települések az utóbbi évszázadban részben a mélyártéren építkeztek, továbbá, hogy az utóbbi nagy árvizek  vízszintje meghaladta a magasártér szintjét. Ezeket és további, az árvizek tározására alkalmas területeket a területrendezési tervekben ki kellene jelölni árvízi tározás céljára, azonnal építési tilalom alá kellene vonni és az ország árvízvédelmi stratégiája érdekében a földvásárlást és a területek hasznosítását szabályozni kellene, olvasható a Schweitzer Ferenc szerkesztésében, az MTA kiadásában a napokban megjelent Katasztrófák tanulságai – Stratégiai jellegű természetföldrajzi kutatások című könyvben.

Magyarországnak az 1830-as és 40-es évekhez hasonló feladatot kell felvállalnia. Száz-százötven évre szóló stratégiai döntést kell hozni folyóvölgyeink és védett ártereink népességének biztonsága érdekében, zárja az árvízi védekezésről szóló fejezetet Schweitzer.

Forrás: Pesthy Gábor : Ne kelljen felmászni a Tiszához (2012. 04. 19) – Origo / Tudomány

6 Marketing 2012. 04. 20. 21:28 Jò ötletnek tartom, de hogy ebböl hogyan lesz egymillio munkahely.
Esetleg 30 – 35 ezer közmunkàs kaphat àllàst ha megint kubikosokat alkalmaznak havi 47 ezer forintért.
Gondolom a pàlyàzati feltételek àltalànosan lesznek megfogalmazva, hogy egyedül a KÖZGÉP nyerhessen. Lacinéni meg màr alig vàrja hogy alà irhassa a 150 milliàrdos “fejlesztési” szerzödést.
Természetesen elötte sok-sok tanulmànyokat is meg kell még megirni a következö két honapban, ami tovàbbi 10-20 milliàrdba fog kerülni, a pàlyàzatot màr megis nyerte egy két tagù mérnökiroda, igaz ök nem is pàlyàztak, csak rokonok.
Az àrterületeken fekvö földekröl és ingatlanokrol megint csak nem szabad megfeledkezni. A földeket vissza vàsàrolja a tulajdonosoktòl az àllam igen jò pénzért.
Az igy àllami tulajdonba került földeken majd nöhet a kökörcsin, meg repkedhetnek a lepkék.
Magyarul, a forradalmi nemzet “nemzeti” parkja lesz.
Mivel a földek parlagra helyezését és föleg a renaturàlàst nem utolsò sorban pedig a parkok létesitését az EU tàmogatja.
Igy a Tisza szabàlyozàsa akàr 4 – 5 milliàrd euro = 1500 milliàrd forintot is hozhat a konyhàra.
Na nem jò befektetés az a pàrszàz milliàrd inditàsnak.
Szal, csak ötletelni kell és a kormàny egy héten belül talàl valamit amiböl pénzt lehet csinàlni.
De lesz munka is! Havi 47 ezerért. Mert ennyiböl meglehet élni.

5 math 2012. 04. 20. 14:30

vannak ugye öntözőcsatornák. keleti és nyugati főcsatorna. több ilyen kellene, vagy víztározókat kellene még hozzájuk építeni. de a globális felmelegedéssel nyilván egyre szárazabb nyarak jönnek, és az öntözővizet leereszteni igazán marhaság. az ártérbe engedni szintén marhaság.
ez megint ződ hangulatkeltés.

4 segéd úr 2012. 04. 20. 08:08

Minden ez, csak nem új tanulmány. Már sok-sok évtizede asztalon hever az “adjuk vissza Tiszának, ami a Tiszáé”, ami egyszerűen megkerülhetetlen. Ehhez képest valóban csak annyi történt, hogy százezrek ingyen-teleknek gondolták az árteret, és ott vertek tanyát, ahol sosem szabadott volna.
Az természetes, hogy az egyre magasabb gátak között egyre vadabb árvizek próbálnak átjutni, de ez sosem fog működni.
Nem beszélve a már felvetett hasznosításról, hiszen a tendencia azt mutatja, hogy a szárazság is csak fokozódik -egy olyan országban, ahol mindig is kincset ért (volna)a víz, ha kontroll alatt tartják.
Eddig úgy tűnik, olcsóbb és gyorsabb megoldásnak hitték az évi 2 árvíz-katasztrófa elleni védekezést. De ebben sem a szakemberek döntenek, hanem a politikusok.

3 Purgatorius 2012. 04. 19. 15:23

A sodorvonalban való, nem túl széles sávban való kotrás sem lenne teljesen értelmetlen. Természetesen a lithorális (=parti )övet békén kellene hagyni, mert az szükséges a vízi élet komplexitásának, s így az egészségének is a megtartásához.
Plusz vésztárolók és csatornarendszer is kellene, főleg ha bekalkuláljuk azt, hogy az utóbbi években az országra, s főleg a keleti felére hulló esővíz időbeli eloszlása egyre hektikusabb, s annak is gyakran egy rövid időszakon belül hullik le a nagy része, s ezáltal hosszú aszályos közbenső időszakok sújtják e részeket.
Tehát jó lenne az árvizekkel érkező extra vízmennyiséget betározni, majd apránként és szükség szerint a földekre bocsátani, illetve az öntözésig akár halgazdaságokat fenntartani a tározókban.
A hidrogeológusok és a hidrobiológusok kellene összefogjanak, és valami olyan szakmai tervet kidolgozzanak, ami hosszú távra is valós perspektívát, s járható utat kínál az országnak !

2 Geo85 2012. 04. 19. 14:16

Az a baj, hogy ez a téma mindig csak egy nagyobb árvíz után jön fel. Akkor néhány évig foglalkozunk vele, de szépen lassan elsikkad az ügy. Így volt ez a 2000-es évek után is, kutatások, konferenciák, VTT, de végül alig lett belőle valami. A tudás pedig megvan, csak éppen nem használjuk fel.

1 Takács János 2012. 04. 19. 13:55

El kellene gondolkodni egy öntözési csatorna rendszeren. Az árvízi vizek hasznosításáról. A talajvizek mesterséges “irányításáról”. Az országon haszontalanul átfolyó,csak károkat okozó vizek megzabolázásáról, felhasználásáról.

Ajánlott olvasmányok hasonügyekben:



Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...

A szerzőről

Dr.Szabo.Laszlo