Scroll To Top
2016. Álom hava (December) 06.-a - Gyopár, Gyopárka, Miklós, Csinszka neve napja.      Nevenapra / Születésnapra magyar köszöntés

Nem kérünk a fasiszlám terrorból!
Már kaptunk belőle 150 év kóstolót!
Azóta is csonkák és nyomorultak vagyunk...

Szeged a halott Város

VITÉZ HÁBEL GYÖRGY KÜLÖNÖS ÉLETÚTJA (1922-2016)

visszaemlékezés 2016. máj. 06.

Vitéz Hábel György, (H.Gy.) vasdiplomás erdőmérnök, Jáky-díjas közlekedési mérnök és közgazda, ny. MÁV mérnök-főtanácsos, 1940 óta nemzeti közíró, budapesti lakos, 1922-ben Oroszkán született, a Csehszlovákiához csatolt Garam-völgyében, nagyapja, Habel agrár-főmérnök cukorgyári, szolgálati lakásában.

Édesapját a csehek kiüldözték az Anyaországba. Édesanyja két év múlva követte, és H.Gy.-t a nagyszülők gondjaira bízta. H.Gy.-t hat éves korában a cukorgyárba települt cseh légionárius tisztviselők fiai „te büdös mágyár” üvöltözéssel agyba-főbe verték. H.Gy. hat éves korában elhagyta szülőföldjét, és öntudatos magyarrá vált.

Édesapja a Hortobágyon, Tormay Cecil, a híres írónő birtokán kapott agrármérnöki állást, ezért H.Gy. a nádudvari, állami, elemi iskolában tanult a 4. osztályig, majd Debrecenben a piarista gimnázium diákja lett. Itt vált cser-késszé, és 1933-ban részt vett a gödöllői cserkész világtáborozáson (a Jamboree-n, ejtsd: dzsembori). Ettől kezdve H.Gy. tisztelője, majd a későbbi években politikai segítőjegr. Dr. Teleki Pálnak, a magyar főcserkésznek. 1936-39 között a budapesti Állami Szent László Gimnázium diákja. Itt is cserkész volt. 1938 őszén részt vett a felvidéki, losonci bevonuláson. 17 éves korában cserkészként, a háborúra, a Főváros védelmére készülődve, Budapesten légvédelmi tüzérkiképzést kapott.

1939-ben visszaköltöztek a Garam völgyébe, Lévára. 1940-ben itt érettségizett, s a Műegyetem soproni, Erdő-mérnöki Karának lett hallgatója. Itt kezdődött nemzeti közírói munkássága, amely 76 éven át, (2016.05.04-ig) haláláig tartott. Becslések szerint több mint 300 írása jelent meg folyóiratokban, napilapokban, valamint ausztráliai és kanadai magyar lapokban. Egyik szerkesztője volt az egyetemi ifjúság havi folyóiratának, a „Bástyánk”-nak.

Teleki Pál 1940 őszén Sopronba küldi H.Gy. budapesti, volt gimnáziumi tanárát és cserkészparancsnokát, aki akkor a Miniszterelnökségen Teleki Pál bizalmi munkatársa. Ercsei László megbízta H.Gy.-t, hogy a német birodalmi ha-tár mellett fekvő Sopronból adjon híreket a magyarellenes mozgolódásokról. H.Gy. két diáktársával együtt kipiszkálták az egyetemről azt a három volksbundista bányamérnök-hallgató diáktársukat, akik az egyetem területén náci agitációt folytattak. A soproni műegyetemista diákok eleve osztrák- és náci-német-ellenesek voltak, mert elődeik 1921. szept. 8-án, a második, ágfalvi véres csatában kiverték a megszálló osztrák csapatokat, s ennek köszönhetően, dec. 14-én a soproni népszavazás a Magyarországon maradás mellett döntött. A magyar-osztrák katonai konfliktusnak Beneš rendkívül megörült, mert sikerült a két, egykori szövetséges, katonai nagyhatalmat egymásnak ugrasztani!

Az osztrák megszállással a Magyarország körüli un. gyűrű minden égtáj felől bezárult. 1941. március 3-4-én Teleki Pál meghalt a budai vár Sándor-Palotájában. Akkor halálát öngyilkosságnak minősítették, de H.Gy. később mű-szaki jellegű kutatással kiderítette, hogy ez gyilkosság volt, és a gyilkos a vár alatti barlang bejáratán keresztül, éjjel, hátulról, észrevétlenül hatolt be.

1942 márciusában a soproni Volksbund a német lakosság körében önkéntes SS-toborzást hajtott végre. A búcsú-felvonuláson leköpdösték a magyar országzászlót. H.Gy.-nek éppen arrafelé volt dolga, szemtanúja lett az elszomorító eseménynek. Azonnal riasztotta az egyetemi ifjúság vezetőit, és megkezdődött a tiltakozó tömegtüntetés szervezése. Két napon át kb. 10.000 fős, ifjúsági tömegtüntetés zajlott. A Német Birodalomnak a keleti fronton szüksége volt a magyar katonákra, ezért német részről retorzió nem történt. A háború alatt Magyarországon ez volt az egyetlen magyar, náciellenes tömegtüntetés. Az esemény német iratait megszerezték a németországi archívumból, és a Bányászati Múzeum igazgatója, néhai Molnár László bányamérnök megjelentette szaklapban, magyarra lefordítva.

1943. május 15-én H.Gy. a soproni műegyetemi Kar képviseletében részt vett a Kállay Miklós miniszterelnök által Lillafüredre, a Palota Szállóba összehívott konferencián, ahol a téma ez volt: „hazánk kijutása a háborúból”.

H.Gy. 1944. okt.-tól 1945. febr.-ig három, amerikai szőnyegbombázást élt túl, szerencsésen, sérülés nélkül.

H.Gy. 1945. febr. 24-én megkapta erdőmérnöki diplomáját. A Magyar Királyság utolsó diplomavédő szi-gorlatán egyetlenként vett részt, mert az erre jelentkezett többi diáktársát már előbb behívták a frontra. Márc. 8-án ő is megkapta a behívóját, de szerencséjére nem a székesfehérvári csatába került, hanem Magyaróvárra, az utász-ezredhez. Innen márc. 28-án sok egyetemi diáktársával együtt kezdte meg a visszavonulást, gyalogmenetben. Május 1-én Bajorországban rohantak át mellettük az amerikaiak, akik velük nem törődve, Passauba igyekeztek, mielőtt a ruszkik megelőzik őket. Az ezred nem került hadifogságba, szétszéledt a bajor tanyavilágban, és gazdáknál, élelemért, mező-gazdasági munkákat vállaltak.

H.Gy. a Csehszlovák Vöröskereszttel tért haza, Brno-n (Brünn-ön, magyarul: Berényen), Pozsonyon és Érsekújváron át, majd az 53 km-re fekvő Léva felé gyalogolt, de csak a Garam ideiglenes hídjáig jutott el, ahonnan a szlovák csendőrök visszafordították. Kiskálnai ismerőseitől tudta meg, hogy szüleit már húsvétkor Magyarországra kényszerítették, egy-egy hátizsákkal, gyalogmenetben. Szülei Tokaj vidékén, a vencsellői, kirabolt grófi kastélyban húzódtak meg. H.Gy. Érsekújvárról egy hazatérő jugoszláv partizánvonattal érkezett Budapestre, „a béke első napján”, 1945. aug. 9-én. Előző nap dobták le Japánra a 2. atombombát… H.Gy. Sopronba utazott, politikai igazolásért. A szüleihez decemberben jutott el. A kirabolt kastélyban egy-egy padlóra fektetett, üres szekrényben, szalmazsákon aludtak, 1945 karácsonyát is így töltötték. Másnap, mintegy karácsonyi ajándékként, megérkezett H.Gy. erdőmérnöki kinevezése, a debreceni Állami Erdőgazdasághoz. Kinevezését Kovács Béla, a híres kisgazda miniszter írta alá, aki később a szovjet GULAG-on szenvedett.

Az akkori keserves közlekedési viszonyok és a rendkívül hideg tél miatt H.Gy. csak 1946. jan. 31-én tette le az állami hivatali esküt. Debrecenből okt.-ben Tiszadobra küldték, és az ottani ártéri erdőgazdaság vezető mérnöke lett. 1949 nyarán a kommunisták vették át a kormányzást. H.Gy. a sok politikai piszkálás miatt augusztusban felmondott. A debreceni MÁV vette át. 36 évig tartó vasútépítő mérnöki munkássága innen indult, sok erdőmérnök kollégájával együtt. Kb. 1000 km vasútvonalat korszerűsített: Debrecen, Tiszafüred, Záhony, Tokaj, Sárospatak, Miskolc, Ózd, Eger, Hatvan között. Az 1956-os forradalomban Miskolcon vett részt, a vasutas-sztrájk egyik országos irányítójaként. A sztrájknak köszönhetően hozták vissza a budapesti forradalmárokat a kárpátaljai deportálásból. Mindezt a Teleki Páltól tanult mód-szerrel érte el, ezért nem jöttek rá, nem vonhatták felelősségre. Pártonkívüliként (!) lett beruházási osztályvezető Miskolcon, ahonnan 1957-ben a minisztérium Budapestre hívta, vasúti műszaki-gazdasági tanácsadói munkakörbe. In-nen ment nyugdíjba 1985-ben, 63 évesen.

Budapesten, tanácsadói munkakörében kapta meg vasúti szempontú véleményezésre a Bős-Nagymarosi Vízlépcső csehszlovák-magyar közös be-ruházás tervét. Ezt nemcsak vasútépítő-mérnökiszemmel, hanem erdőmérnökként, biológus-szemmel is vizsgálta, és az 1980. szept. 22-i mér-nöki konferencián elhangzott hozzászólásával indította el a tervmódosítás útját. Nem a víz-lépcső létesítése ellen szólt, hanem kompromisszumos meg-oldást keresett és talált, de a szakvéleményére a kormány nem hallgatott. H.Gy. egy cseh diplomata könyvéből, amelyet magyarra fordítva ki is nyomatott, de hiába juttatta el a magyar politikusoknak, tudta, hogy a szlovákok Dunacsúnnál akarnak egy saját vízlépcsőt, és azt 1950-ben meg is tervezték. A dunacsúni Duna-elterelés veszélyére figyelmeztette a kormányt, de hiába.

H.Gy. 1977-ben ismerkedett meg dr. Janics Kálmán orvossal, a felvidéki magyarok híres közírójával, akivel 23 éven át, haláláig, baráti, szoros munkakapcsolatot tartott, és a diktatúra éveiben az USA, California, Nyugat-Európa és Szlovákia között illegális hírszerzői munkát látott el. Janics Kálmán: A hontalanság évei c. könyve kéziratát H.Gy. juttatta el Münchenbe, ahol kinyomtatták. A magyar és a cseh-szlovák titkosrendőrség felfedezte kapcsolatukat és megfigyelést folytatott. H.Gy.-t a munkahelyéről kirúgástól az igazgatója mentette meg. 1994-ben a Történeti Hivatal kiadta a megfigyelése dokumentumait, H.Gy. ekkor döbbent rá, kik voltak a besúgói.

H.Gy. számos fejlesztési javaslatot terjesztett a demokratikus, nemzeti kormányaink elé, amelyekért nem várt díjazást. 1989. március 13-án ötöd-magával megalapította a Rákóczi Szövetséget, hogy segítsék a Felvidékről kitelepített magyarokat, és a határon túli magyarságot. Tagja lett a Magyarok Világszövetségének, részt vett a Honlevél c. folyóirat szerkesztésében. H.Gy. a személyes sérelmein és a nemzet tragédiáján túllépve, hitt a magyar-szlovák megbékélésben, mert hitt a két nemzet egymásra-utaltságában. A Kárpát-medencében keserves az élet az itt élő nemzetek együttműködése nélkül, de ahhoz a szomszédainknak le kell vetniük magyarellenességüket.

H.Gy. kitüntetései:

Munka Érdemérem az 1956. évi tavaszi, jeges árvíz védelmében végzett irányító és szervező munkájáért, Kiváló Vasutas, Kiváló Dolgozó, A Közlekedés Kiváló Dolgozója, miniszteri elismerések, Jáky-díj, a vasút-fejlesztés területén elért eredményeiért, a Magyarok Világszövetségének ezüstérme, a magyarságért végzett munká-jáért, az Ópusztaszeri Nemzeti Emlékparkban hársfaültetés a nevére és az emlékére, a felvidéki MKP oklevele a magyarságért végzett munkájáért, a kanadai magyar öregcserkész-csapattól kapott emléklap a magyarságért végzett munkájáért, A Magyar Köztársaság Lovagkeresztje, életművéért és az egyetemes magyarságért végzett munkájáért, Vitézzé avatása saját érdemei alapján a nácik elleni sikeres küzdelméért, az amerikai szőnyegbombázásokban elszenvedett tűzkeresztségéért, 1956-os helytállásáért és a magyarságért végzett munkájáért, Teleki Pál érdemérem a határon túli magyarokért végzett munkájának elismeréséért, Karcag város „Kovács Mihály huszár ezredes, Amerika hőse” emlékérem, akinek szülővárosában rendezett ünnepségek szervezésében 23 éven át részt vett.

Dr. Horváth László, budapesti, ny. osztályvezető főorvos írása alapján: Kincsesné Salca Mária



Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...

A szerzőről

Dr.Szabo.Laszlo