Európa szívéből
Már többször tettem észrevételt városom szépítése érdekében, de az illetékesek sajnos nemigen reagáltak rá. Mintha nem is lenne főépítészünk vagy főkertészünk, olyannyira elhanyagoltak, vagy értelmetlenül fásítottak a város közterületei. A Dóm téri öltözők felszámolásával egyetértek, mert a 600 négyzetméteres állandó színpad megépültével (1969) eltorzították a székesegyház előterét és megfelelő szigetelés híján megkárosították a Dömötör-torony Aba-Novák freskóit. Nem csak a Dóm téren folyik városképrombolás (legalább ott csak ideiglenesen). Legfeltűnőbb az Aradi vértanúk terének minősíthetetlen vegetációja, amely tökéletesen elfüggönyözi az egyetemi-egyházi épületeket, az európai hírű zsinagógát körülvevő őserdő, a pompás, szecessziós Gróf-palota 40%-át eltakaró ostorfák, a Stefánia neoreneszánsz kirakatházsora előtt immár matuzsálemmé cseperedett platánfa, a Kass-szálló előtti dzsungel, a Honvéd téri volt laktanya helyiségeit nappali félhomályra kárhoztató vadgesztenyesor jelentős városképi értékek látványától fosztja meg a szegedieket és az idelátogató turistát egyaránt. Az alsóvárosi templomtól már alig tudunk visszatérni a Borbás utcán, mert az ápolatlan fák még egy normál magasságú autóbusz tetejét is végigkaristolják. Vannak viszont pozitív példák is: a színházzal szemben és a Müller-palota (Dugonics tér 11) elől kivágott ostorfák, a Kakasos templom mellől eltávolított nyárfák végre levegőhöz juttatták eme városképi jelentőségű épületeinket. Ugye, milyen szépek! A Dugonics téren viszont túlzásba vitték a burkolást, kietlen térséggé változtatva az addig kellemes kiülő-parkot, mely korábban találkozóhelye volt fiataloknak és nyugdíjasoknak egyaránt. Csupán a Dugonics-szobor körül találunk néhány háttámlás padot, ahol rendszeresen hajléktalanok fekszenek, de e padok sem alkalmasak késő ősztől kora tavaszig tartó napozásra, mert a Müller-palota hatalmas tömege már kora délutántól árnyékot vet a tér nyugati felére. A Somogyi utcát bezzeg gondosan beültették hársakkal, ahol másfél év után már alig látszik valami a város egyik árvíz előtti műemléki házsorából. Ott van fa, ahol nem kéne és ott nincs, ahol lehetne és szükség lenne rá – nagyjából így fogalmazhatom meg Szeged belvárosának vegetációját.
Dr. Somorjai Ferenc
Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...
