Európa szívéből
Egy magyar–szerb IPA-projekt keretében olyan nanotechnológiai módszert keresnek, mellyel az élővizek üledéke hatékonyan megtisztítható. A pályázat keretében a vizsgálatokhoz egy 36 millió forintos reaktort vásárolhatott az SZTE TTIK Alkalmazott és Környezeti Kémiai Tanszéke.
Mint korábban megírtuk, a 2013 októberének végéig tartó projekt („MATCROSS” HUSRB/1002/214/188) keretében olyan nanoszerkezeteket vizsgálnak a szakemberek, amelyek a környezetvédelemben hasznosak lehetnek. Nemcsak a részecskéket, hanem magát a mechanizmust is kutatniuk kell. A nemrég beszerzett reaktor egy maximum 400 baron (azaz 400-szor akkora nyomáson, mint a légköri nyomás) és 500 Celsius-fokon üzemelő berendezés, amely világviszonylatban is ritka, de ami igazán különlegessé teszi, hogy folyamatosan tud keverni és betáplálni egy speciális technika segítségével. Közben pedig mindvégig tudnak mérni benne – magyarázta Kónya Zoltán, az IPA-projekt magyar partneri vezetője, tanszékvezető egyetemi tanár. Vagyis olyan méréstechnikai eszközökkel van ellátva a műszer, amelyekkel in situ 3-400 baron tudnak mérni, folyamatosan látják, mi történik a reaktorban, mi keletkezik, mi fogy el, mik az átmeneti termékek. Mind a nanoszerkezetek előállítását, mind pedig a reakciót is tudják monitorozni, amely során ezek az anyagok megsemmisítik például a szerves szennyeződéseket – fűzte hozzá a professzor. Egy online kaloriméter segítségével pedig folyamatosan mérik az energiát is, és emellett in situ infravörös spektroszkópiára is alkalmas az új szerzemény.
A projekt lényege, hogy a nanoanyagokat használják a szennyeződések eltávolításához, illetve föltárják azokat a kölcsönhatásokat, ahogyan a nanoszerkezetek működnek. Ez hozzásegíti a kutatókat ahhoz is, hogy vizsgálják, miként lehetne olcsóbbá tenni az eljárást. A nanotechnológiával végzett kármentesítés ugyanis jelenleg még igen drága, viszont vannak olyan esetek, amikor például egy teljes talajcsere jóval költségesebb lenne. Ilyen lehetőség volt a tavalyi törökszentmiklósi talajtisztítás is, mikor több száz kilogramm nanovasat juttattak a földbe az egykori Vegytek-telep területén. Hasonló a helyzet a szerb–magyar projekt esetében is, nem lehet négyzetkilométereket harminc méter mélyen eltávolítani – így már a nanotechnológia sem bizonyul olyan drágának, de még mindig lehetne a költségeket csökkenteni, hatékonyabbá tenni a folyamatot – erre is szolgál az új berendezés és az Újvidéki Egyetemmel folytatott közös munka – összegzett Kónya Zoltán.
Arany Mihály
Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...
