Sz. Szigethy Vilmos – Szeged egy elfeledett újságírója

Sz. Szigethy Vilmos született Gyorokon, Arad vármegyében, 1877. március 7.-én.

Sz. Szigethy Vilmos egykori szegedi író, újságíró, szerkesztő, levéltáros akinek kéziratos hagyatéka már több, mintegy negyedszázada a Somogyi-könyvtár tulajdonába került a család adományaként.

Élvezetes stílusú, könnyen és jól író zsurnalisztát tisztelhettek személyében, erről tanúskodnak tárcái, tudósításai is – magyarázta Szőkefalvi-Nagy Erzsébet. Juhász Gyula és József Attila ismertté tételében Sz. Szigethynek mint szerkesztőnek nagy szerepe volt, Lengyel András egyenesen József Attila felfedezőjének nevezi. Publicisztikája Móráéval vetekszik – emelte ki a főkönyvtáros.
Bár az újságírás mulandó műfaj, tárcáiban, publicisztikáiban megörökítette kora Szegedének legfontosabb jelenségeit, személyiségeit. Ezek a zsánerképek így helyismereti dokumentumok is.

Kötet, ami nincs

A hagyaték nem csak kéziratokból áll, hanem lapkivágatokból, gyűjteményes verseskötetekből kiemelt költeményekből (1895-ben jelent meg az első vers, amely ebben a dobozolt hagyatékban található.) Különlegessége, hogy Sz. Szigethy élete utolsó évtizedében a részben megjelent, részben kéziratos életművét „kötetekké” rendezte össze. Ezért – jóllehet már korábban máshol megjelent versekről van szó – ebben a tematika szerinti szerkesztésben még nem látott napvilágot az anyag, így kéziratnak minősül. 1970-ben került ki a család kezéből a szerkesztett hagyaték.

Sajnálatos módon – kellő tisztelet híján – Csongor Győző belebabrált a kiadásra készített anyagba. Maga próbált ebből legalább egy kötetet kihozni, ennek érdekében fölöslegesen megbolygatta Sz. Szigethy szerkesztését – így a jelenlegi állapot, ahogy a könyvtárban található, már nem az eredeti rendezés. (Az eredeti nehezen rekonstruálható.)
Az író lánya, Korányiné Szigethy Vilma viszont magával vitt Amerikába egyetlen köteget 1970-ben, – micsoda szerencse! – ez Sz. Szigethy koncepciója szerint maradt meg, és ez viseli a Családi album címet, mivel közvetlen családtagjaihoz, legtöbb lányához, illetve lányáról szól. Az imaszerű verstől a Gyermek című, neveléstani szakfolyóiratban megjelent írásig sok mindent magában foglal. Ezt ajánlotta fel Korányi Ádám matematikus, Sz. Szigethy Vilmos unokája öt éve a Somogyi-könyvtárnak, hogy ezzel teljessé váljon az itt őrzött hagyaték.

Saját hivatásáról Sz. Szigethy így vélekedett : „Hiszem és vallom, hogy magyar ember és magyar újságíró nem annak a félelmetes hatalomnak tekinti a tollat, aminek azt kívülről nézik. A mi kezünkben az csak féltett, ragyogóan tiszta talizmán, amely mindig súlyos kötelezettségekkel, aggódó munkával terhel meg mindnyájunkat…”

Ismertebb művei

• Nebáncsvirág. versek (Nagybecskerek,1897)
• A trubadúr a királykisasszonynak. versek (Nagybecskerek, 1900)
• Mesék a nagygyerekeknek. (Szeged, 1902)
• A közigazgatási majom. humoreszkek (Szeged,1906)
• A vármegyéből : elbeszélések (1908)
• Árvízünnepre. versek (Szeged, 1909)
• A Thurzó-cég története : kisregény (folytatásokban, Magyar Lányok, 1910)
• A jánosházi csillagok (uo. 1913)
• Veronika (uo. 1914)
• Bőrszobor : kabaré (Szeged, 1918)
• Foltok a Szivárványon : regény (Szeged c. napilapban, folytatásokban, 1925)
• Szeged. Magyar Városok Monográfiája sorozat (Kiss Ferenc, Tonelli Sándor szerzőkkel, Budapest, 1927.)
• A vármegyeház kapujából : sorok a régi torontáli urakról. (Szabadka : Jugoszláviai Magyar Könyvtár, 1933)
• Torontáli fametszetek . művelődéstörténeti írások. (Szeged, 1937)
• Őszi szántás : novellák (1942)
• A szegedi kormányok pénzügyei (tanulmány, 1942)

Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...