Scroll To Top
2016. Álom hava (December) 06.-a - Gyopár, Gyopárka, Miklós, Csinszka neve napja.      Nevenapra / Születésnapra magyar köszöntés

Magyarok vagyunk és szögediek,
Kirekesztők kíméljenek!

Szeged a halott Város

A város újjáépítése

kalendárium, Szegedikumok 2013. feb. 08.

Lechner Lajos születésnapján ajánljuk figyelmükbe “A Város újjáépítésé”-t:

ZOMBORI ISTVÁN:

A VÁROS ÚJJÁÉPÍTÉSE

Az árvíz elől menekülni kényszerült szegediekben föl sem merült, hogy máshol települjenek le. Amint a lehetőségek adottak voltak visszatértek és hozzáláttak városuk újjáépítéséhez. A király teljhatalmú megbízatással június 4.-én Tisza Lajost (1832-1898) nevezte ki királyi biztossá.

A hosszú hónapokig elhúzódó áradás után Szeged csak 1879. augusztusában vált ismét száraz területté, ahol az egykori utcák helyén alig 300 ház árválkodott. A feladat rendkívüli volt. Nem házakat kellett ismét fölépíteni, hanem egy teljesen új várost teremteni. Az egyedülálló vállalkozás politikai és adminisztratív vezetője Tisza Lajos volt. A rendkívül szigorú és nagytekintélyű politikusnak döntő része volt abban, hogy alig négy év alatt, 1881-1883 között megszületett az új Szeged. Minőségileg is más volt ez a mérnöki asztalon tervezett, a kor legmodernebb városrendezési elveit megvalósító település.

34. Gabara Vince: gr. Tisza Lajos

A kormány kedvezményes kölcsönnel és építőanyag szállítással segített. Tisza Lajosnak sikerült megtörni az egymással torzsalkodó, saját érdekeiket előtérbe helyező városi vezetőség ügyeskedéseit és megvalósította az elkészített tervet. A terv kidolgozója Lechner Lajos (1833-1897) európai hírű városrendező szaktekintély volt.

A munka során feltöltötték a város mélyebb részeit, modern eljárással új fölmérést, várostérképet és új telekkönyvet készítettek. Az egykori girbe-gurba középkori utcákat a Tiszától kiinduló és félkörívben oda visszatérő két körutas, valamint abból kifelé vezető, sugárutakkal szabdalt szabályos úthálózat váltotta fel. A Nagykörút szélességét 38 méterben, a Kiskörútét és a sugárutakét 30 méterben, a kisebb utakét 20 méterben határozták meg.

Egyúttal elrendelték a főutak szilárd burkolatának elkészítését is. Előírták az úttest és a járdák szélességét, de azt is meghatározták, hogy az egész városban a járda és az úttest közti sávba fákat kell ültetni. Ezzel együtt megtervezték a csatornahálózatot. Meghatározták a Belvárosban és külvárosban építhető házak magasságát, típusát és építőanyagát. Megtervezték az új tiszai partfal kiépítését és a várost körülvevő töltésrendszert. A Belvároson belül tilos volt vályogból építeni, és egész Szegeden betiltották a nád- és zsindelytetőt.

Külön figyelmet szenteltek a közműveknek és középületeknek. Korszerű vágóhidat, malmokat, vízművet építettek. Szóba került, hogy villamosítással oldják meg a közvilágítást, de végül is anyagi megfontolásokból a gázlámpák mellett maradtak. A kor igényeinek megfelelő modern középület hálózatot terveztek: új városháza, református templom, színház, bíróság-törvényszék, állami fegyház, Csillagbörtön, főposta és távirda, honvéd tiszti lakóház, Kálvária kápolna, városi lányiskola, szegények háza, kisdedóvó, alsóvárosi elemi iskola, Mars téri kaszárnya, kórház stb. Természetesen számos nagy magánpalotát is emeltek.

Lechner Lajos megkülönböztetett figyelmet fordított a parkokra. A hajdani sivár, kopár város terein, utcáin mindenütt fákat telepítettek. Ekkor készült el az újszegedi park és a Széchenyi tér számos virágágyása. Lebontották a Tisza partján álló Várat, helyén szintén fás-virágos sétányt létesítettek. Megszépítették a Dugonics- és az Egyház-teret (a mai Dóm- és Aradi vértanúk tere).

A Vár 1686 óta a katonaság székhelye volt és közvetlenül Bécs alá tartozott. Szegedet igen érzékenyen érintette, hogy a Belváros szívében, a legjobb helyen olyan létesítmény volt, amelyre semmi befolyással nem rendelkezett. Ezért kérték a város vezetői a királytól március 17.-i látogatása alkalmából, hogy bocsássa rendelkezésükre a Várat. Amikor ez megtörtént és Szeged város tulajdonosként járhatott el – biztos ami biztos alapon – azonnal lebontották. Fontos volt az innen nyert tégla, de a politikai indíték sokkal jelentősebb volt. Kicsit olyan intézmény volt a Vár a szegedieknek, mint a Bastille a párizsiaknak.

35. Az új közúti híd (1883)

A március 17.-i király látogatás Szeged sorsára döntő hatással volt. Nemcsak azért, mert a pusztulás látványától megrendült uralkodó valóban számos olyan intézkedést foganatosított, amely túllépett az ilyenkor szokásos protokoll segítség szintjén, de az ezt követő időszakban is oda figyelt a Szegeden történtekre. Ennél is fontosabb volt azonban, hogy a király ide utazása igazi európai szenzációvá emelte az itt történteket. Az ekkor már bőséges nyugat-európai sajtó terjedelmes írásokban számolt be a király látogatásról számos képpel, rajzzal illusztrálva a felséges személy és a földönfutóvá vált szegedi lakosok megrendítő találkozását. Ezek a sajtó híradások őszinte sajnálatot, részvétet és igen jelentős adakozást indítottak el. Sok pénzadomány érkezett az európai országokból. Hálából a Nagykörút egyes szakaszait ezek fővárosairól nevezték el. így keletkezett a Bécsi, Londoni, Brüsszeli, Párizsi, Római és Berlini körút.

Szeged fontosságát a magyar gazdasági életben nemcsak mezőgazdasági termékei és kereskedelme indokolta, hanem fekvése is. A Dél-Európa felé tartó közlekedés fontos góca volt város, különösen, hogy 1858ban megépült a Tiszán átvezető vasúti híd. Két fontos vasút, az Alföld—Fiume és a Budapest-Temesvár vonalai keresztezték itt egymást. De a város nem rendelkezett állandó közúti kapcsolattal a folyó másik partjával. Ezért az újjáépítés egyik fő előirányzata az állandó közúti híd felépítése volt. Tervezésében és kivitelezésében újra bebizonyosodott, hogy „senki sem lehet próféta a saját hazájában”.

1880 elején közigazgatásilag Szegedhez csatolták az addig Torontál vármegyéhez tartozó Újszegedet. Ez méginkább szükségessé tette az új híd megépítését. A kellő pénzösszeg előteremtése után 1880 első felében meghirdették a pályázatot. Az első díjat a párizsi Eiffel cég nyerte el, két pályaműve közül a másodikkal. A szerződés aláírására Gustave Eiffel személyesen utazott Szegedre, majd elkezdődtek a munkálatok és 1883-ban át is adták – bátran mondhatjuk – Európa egyik legszebb hídját. (Sajnos, 1944-ben felrobbantották). Még a hazai szakmai közvélemény körében sem közismert a tény, hogy az Eiffel cég díjnyertes tervét egy kitűnő magyar szakember, Feketeházy János (1842-1927) magyar királyi államvasúti mérnök készítette.

A legfontosabb középületek (városháza, színház stb.) igazolják a tervezési és kivitelezési munkáinak magas szakmai színvonalát és a korabeli építési gyakorlat igényességének szintjét. A családi házak építésére kidolgozták a kor – valószínűleg első – húsz típustervét. Közöttük szerepeltek „napsugaras” házak tervei is. Igen alapos műleírás és anyagkivonat könnyítette a terveknél az anyagbeszerzést és az elszámolást. Egységesebb színvonalat képviseltek az egy és kétemeletes lakóépületek tervei, túlnyomó részt iskolázott kézre valló homlokzati rajzaik segítették elérni a megvalósult épületek összhangját, alázatos egymás mellettiségét, illeszkedését.

36. Az épülő Széchenyi tér

Szeged városa, mivel lakosságának java része katolikus vallású volt az újjáépítés során elhatározta, hogy az árvízből történt megmenekülés emlékére, hálából templomot emel és ezt a fogadalomra való tekintettel Fogadalmi templomnak fogja hívni. 1914. június 7.-én helyezték el az alapkövet. Az itt készült okirat így fogalmaz: „Az 1879.évi március 12.-én bekövetkezett árvízkatasztrófa után beállott rekonstrukcionális kornak biztató sikerei, Apostoli Királyunk történelmi jelentőségre emelkedett reménykeltő szavai s a nemzetnek és a nagyvilágnak megnyilatkozott részvétele és áldozatkészsége a város szebb arányokban való újjáépítését biztosítván, a város közönsége az isteni Gondviselés iránt érzett hálából, de a város fejlődésének kívánalmaiként is, többrendbeli előtanácskozások után 1880. évi november hó 28. -án 491. sz. alatt hozott határozatával kimondotta: – azon cél lebeg szeme előtt, hogy ez újonnan megalapított városnak egy oly emlékszerű és kiválóan nagy alkotású temploma legyen, mely egyrészt a város igazi dísze, egyik legfőbb jelessége legyen, másrészt pedig ezen egyház a város katolikus híveinek a nagyobb számát kiváló alkalmakkor és nemzeti ünnepek alkalmával befogadni képes,- és emellett ugyanazon határozattal dr. Tóth János törvényhatósági tag indítványára kijelentette, hogy ‘-az új templomot a város közönségének az 1879. évi árvíz és emlékezetes szerencsétlenség megörökítésére FOGADALMI TEMPLOM-ul óhajtja fölemelni.’

37. A közúti híd építése

Az 1880-83 között mindössze négy év alatt végbement újjáépítés – Európa segítségével és uralkodói jóindulattal — Szegedből egy modern szerkezetű, közművekkel, közintézményekkel, parkokkal árvízi védművekkel ellátott új várost teremtett. Ezt követően Szeged építése folytatódott. Különösen a milleneumra (1896) időzítve kiemelkedően sok épület készült, de a folyamat tovább terjedt az I. világháborúig.

Trianon alapvetően megrendítette a város helyzetét. Lőw Imánuelt idézve: „Ide tolták Szeged alá a déli határt, s a lecsonkolt föld végvárosává lettünk”. A város azonban ezt is kiheverte, egyetemet, klinikákat, Dóm teret, Fogadalmi templomot, Hősök kapuját építettek. 1945 után a Rákosi korszakban (politikai okokból) megtorpant a bővülés, a határ mentiség negatív következményei egy évtizeden át sújtották Szegedet. Az 1960-as években azután megindult a lakótelepek építése és az 1980-as évek végére a város „belakta” a körtöltés által határolt területet.

Megindult a terjeszkedés kifele, beolvasztva a telepeket (Klebelsberg, Kecskés, Fodor, Aigner, Gyula-püspök, Szent Mihály stb.) és a környező falvakat (Szőreg, Tápé), továbbá Újszeged különböző részeit. De mindezek csak azt bizonyították, hogy az 1880-ban fölvázolt és kialakított városszerkezet megfelelt a 20. századi, követelményeknek és további fejlődést biztosít ahhoz, hogy Szeged modern, 21. századi európai város legyen.

38. Az épülő Belváros

Irodalom:

LECHNER LAJOS:  Szeged újjáépítése,  1891- Szeged, 2000. (hasonmás)

KULINYI ZSIGMOND: Szeged újkora. Szeged, 1901.

Bakonyi Tibor – Zombori István: Szegedárviz utáni (1879) rekonstrukciójának tervei,    in:   Műemlékvédelem,    1980.3. 132-140.

Ábrahám István – Zombori István (szerk.): A szegedi székesegyház. Szeged, 2001.

Ajánlott még: http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/tudomany_es_ismeretterjesztes/Szegedi_nagyarviz/pages/004_az_ujjaepites.htm



Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...

A szerzőről

admin