Scroll To Top
2018. Álom hava (December) 17.-e - Lázár, Olimpia neve napja.      Köszöntés nevenapra / Születésnapra magyar köszöntés

„Szeged olyan remekül meg van építve…
Az építészeknek csak igazodniuk kellene az adottságokhoz!”
Ördögh László (építész)

Szeged a halott Város

Áttört a hallgatás fala: “Az adófizetők pénzéből profi népbutítás folyik Andy Vajna filmalapjánál”

Barmolmányok, Cikkek 2018. nov. 25.

Áttörte a hallgatás falát a Magyar Nemzeti Filmalap történelemhamisító, nemzetgyalázó visszaélései körül Deák-Sárosi László filmesztéta, aki a szakma elismert tagjai közül elsőként szólalt meg a Hunyadi-film forgatókönyvének kiszivárogtatását követő botrányban. Deák-Sárosi a PestiSrácok.hu-nak elmondta: a kritikusok sem veszik észre, hogy az adófizetők pénzéből profi népbutítás folyik az Andy Vajna által vezetett Magyar Nemzeti Filmalapnál, külföldi segítséggel. „A globalomarxisták teljesen uralják a rendszert, ravasz pszichológiai manipulációt alkalmaznak, pontosan tudják, hogy mit és miért csinálnak” – fejtette ki. Cikkünkben megszólal Poór István filmrendező is, aki a New York-i Egyetemen tanulta ki a szakmát, majd Hollywoodban élt húsz évig, ott működtetett színiiskolát. Elmondása szerint Andy Vajna személyesen söpörte le a Wass Albert regényéből, a Funtinelli boszorkányból írt filmtervét, kijelentve, hogy Wass egyetlen műve sem kaphat nála támogatást, míg a Hunyadi-film katasztrofális forgatókönyvét író Hegedűs Bálint Poór forgatókönyvét javíthatatlanul rossznak minősítette. Riportunkból a botrányok előzményét is megismerhetik.

Borgiák, Tudorok, Róma, Vikingek, Szulejmán, A palota ékköve – külföldön már nagyívű kosztümös sorozatok is divatba jöttek az egész estés történelmi filmeken túl, nekünk viszont semmi ilyesmi nem jut már évtizedek óta, holott a történelmünk hihetetlenül gazdag alapanyagot kínál. És a Magyar Nemzeti Filmalap tevékenységét elnézve nem is nagyon számíthatunk a helyzet változására, ellenben a magyar történelem egyes szakaszait bújtatva becsmérlő darabokra annál inkább.

HONFOGLALÁS 12 LOVASSAL

Nálunk nem készül kosztümös sorozat a Hunyadiak vagy az Árpádok az ország sorsát is meghatározó családi történetéből, nem dolgozzák fel igényes filmben a történelemkönyvekben félremagyarázott kalandozásokat, a pozsonyi csatát, Nagy Lajos uralkodását, Erdély aranykorát. De még olyan ziccerek is kimaradnak, mint egy-egy jó történelmi akciófilm például Bottyán Jánosról vagy Görgey Artúrról. Ehelyett fél évszázada az Egri csillagokat meg A kőszívű ember fiait nézzük. Aztán a Kárpát-medencei fennállásának ezerszázadik évfordulóját ünneplő Magyarországnak 1996-ban mindössze egy fapados költségvetésű filmre futotta, amelynek a zenéje az egyetlen maradandó értéke. Nagy szerepe volt abban a Honfoglalásnak, majd a Sacra Coronának, hogy a magyarok már el is kezdtek lemondani a történelmi filmekről. (Természetesen tudjuk, hogy leginkább a Horn-kormány ármánykodása vezetett a filmek büdzséjének radikális megkurtításához, ám kérdés: érdemes volt-e ilyen feltételekkel elvállalnia a forgatást Koltay Gábornak.)

Pedig óriási igény lenne a minőségi alkotásokra ebben a műfajban, hiszen a magyarok tisztában vannak vele, milyen gazdag történelmük van, és szeretnek is büszkének lenni rá. Talán nem túlzás kijelenteni, hogy a 2010-es kormányváltás és az annak következményeként fokozatosan zajló valódi rendszerváltás tömegekben keltette fel a reményt, hátha most majd tényleg jut pénz, szándék és képesség minőségi magyar történelmi filmekre. Olyanokra, amelyekben a főhős valóban szerepel, nem csak néz, amelyekben a csatát nem öt statiszta vívja, és amelyek láttán kihúzhatjuk magunkat, mert nem a nemzeti büszkeségünk letörésén dolgoznak. És persze olyanokra, amelyekben nem tompa visszhang a beszéd, nem életlen a kép, nem lóg be fentről a mikrofon, nem ripacskodva ordibálnak a szereplők, mint valami ócska kabaréjelenetben, hanem tisztán látni és hallani mindent, izgalmasak a kamerabeállítások, izgalmas a dramaturgia, jók a színészek. Egyszóval olyan profi munkák, amilyet a külföldi filmektől és sorozatoktól megszoktunk.

Átszellemülten néző magyar vezérek – ennyire volt képes a filmiparunk (kép forrása: filmkatalogus.hu)

HŐSÖK HELYETT ÉRZÉKENYÍTÉS, TÖRTÉNELEMHAMISÍTÁS ÉS MAGYARGYALÁZÁS

Miközben a műszaki alapelvárásokat mostanra már többnyire sikerül megugrani, a történelmi filmek nálunk még mindig furcsa módon torzulnak és torzítanak – erről tanúskodnak a leendő Hunyadi-filmről kitudódott részletek. A megismert forgatókönyv alapján Hunyadi-filmnek nevezni is túlzás, pedig a híres törökverő hősünkről szóló film igénye eleve Bán Mór óriási sikerű könyvsorozata miatt jelent meg a közbeszédben, de tudomásunk szerint több, más alapon nyugvó, ígéretes filmterv is az asztalfiókokban várja a sorát, érdeklődés híján. Bán Mór és népes olvasótábora is tisztában van vele, hogy a Hunyadiak általa megírt és megírandó története nemhogy filmre, de sorozatba kívánkozik. Ehhez képest a Magyar Nemzeti Filmalap lesöpörte az asztalról ezeket a terveket, és saját forgatókönyv-fejlesztési igazgatójára, Hegedűs Bálintra bízta a zsíros munkát, azaz a hétmilliárd forint költségvetésű film megírását. Csak az előkészítésre 91 millió forintot fizettek ki, miközben más ennyiből tévéfilmet forgat.

A nándorfehérvári ostromról szóló filmben így Hunyadi János és Kapisztrán János is háttérbe szorulna, és egy fiktív testvérpárt állítanának a középpontba, akik a magyar, illetve a török oldalon harcolva, valamint egy szerelmi háromszögben is ellenségekként találkoznak. Ezen felül még olyan, teljesen alaptalan, de a jelenkor sokszínűség-propagandájába illeszkedő történelemhamisítások is beleférnének a Filmalap vezetői szerint, mint a lovári pattantyúsok (tüzérek – a szerk.), horvát huszárok és héber tüzérek felbukkanása. Esetleg még néhány eszperantó számszeríjász, LMBTQ aknász meg birodalmi lépegető is feldobhatná a nándorfehérvári csatát, ha már ennyire el lehet rugaszkodni a valóságtól.

És hogy miért kell háttérbe szorulniuk az eredeti hősöknek? Hunyadi János így lelkesítette katonáit az ostrom idején:

“Bízzatok Krisztusban, akinek nevéért annyiszor öntöttük vérünket, és ismét győzni fogunk!”

Az itáliai szerzetes, Kapisztrán János pedig így szólt az általa vezetett keresztesekhez, amikor nem tudta visszatartani az eleinte öngyilkosságnak látszó rohamukat, és ezért inkább az élükre állt:

Aki elkezdte bennetek a jó dolgot, be is fejezi!

A kereszténység hangsúlyozása nem túl jó ómen a Filmalapnál (Hunyadi János és Kapisztrán János a nándorfehérvári csatában Joseph Brenner festményén)

Áttörte a hallgatás falát a Magyar Nemzeti Filmalap történelemhamisító, nemzetgyalázó visszaélései körül Deák-Sárosi László filmesztéta, aki a szakma elismert tagjai közül elsőként szólalt meg a Hunyadi-film forgatókönyvének kiszivárogtatását követő botrányban. Deák-Sárosi a PestiSrácok.hu-nak elmondta: a kritikusok sem veszik észre, hogy az adófizetők pénzéből profi népbutítás folyik az Andy Vajna által vezetett Magyar Nemzeti Filmalapnál, külföldi segítséggel. „A globalomarxisták teljesen uralják a rendszert, ravasz pszichológiai manipulációt alkalmaznak, pontosan tudják, hogy mit és miért csinálnak” – fejtette ki. Cikkünkben megszólal Poór István filmrendező is, aki a New York-i Egyetemen tanulta ki a szakmát, majd Hollywoodban élt húsz évig, ott működtetett színiiskolát. Elmondása szerint Andy Vajna személyesen söpörte le a Wass Albert regényéből, a Funtinelli boszorkányból írt filmtervét, kijelentve, hogy Wass egyetlen műve sem kaphat nála támogatást, míg a Hunyadi-film katasztrofális forgatókönyvét író Hegedűs Bálint Poór forgatókönyvét javíthatatlanul rossznak minősítette. Riportunkból a botrányok előzményét is megismerhetik.

Borgiák, Tudorok, Róma, Vikingek, Szulejmán, A palota ékköve – külföldön már nagyívű kosztümös sorozatok is divatba jöttek az egész estés történelmi filmeken túl, nekünk viszont semmi ilyesmi nem jut már évtizedek óta, holott a történelmünk hihetetlenül gazdag alapanyagot kínál. És a Magyar Nemzeti Filmalap tevékenységét elnézve nem is nagyon számíthatunk a helyzet változására, ellenben a magyar történelem egyes szakaszait bújtatva becsmérlő darabokra annál inkább.

HONFOGLALÁS 12 LOVASSAL

Nálunk nem készül kosztümös sorozat a Hunyadiak vagy az Árpádok az ország sorsát is meghatározó családi történetéből, nem dolgozzák fel igényes filmben a történelemkönyvekben félremagyarázott kalandozásokat, a pozsonyi csatát, Nagy Lajos uralkodását, Erdély aranykorát. De még olyan ziccerek is kimaradnak, mint egy-egy jó történelmi akciófilm például Bottyán Jánosról vagy Görgey Artúrról. Ehelyett fél évszázada az Egri csillagokat meg A kőszívű ember fiait nézzük. Aztán a Kárpát-medencei fennállásának ezerszázadik évfordulóját ünneplő Magyarországnak 1996-ban mindössze egy fapados költségvetésű filmre futotta, amelynek a zenéje az egyetlen maradandó értéke. Nagy szerepe volt abban a Honfoglalásnak, majd a Sacra Coronának, hogy a magyarok már el is kezdtek lemondani a történelmi filmekről. (Természetesen tudjuk, hogy leginkább a Horn-kormány ármánykodása vezetett a filmek büdzséjének radikális megkurtításához, ám kérdés: érdemes volt-e ilyen feltételekkel elvállalnia a forgatást Koltay Gábornak.)

Pedig óriási igény lenne a minőségi alkotásokra ebben a műfajban, hiszen a magyarok tisztában vannak vele, milyen gazdag történelmük van, és szeretnek is büszkének lenni rá. Talán nem túlzás kijelenteni, hogy a 2010-es kormányváltás és az annak következményeként fokozatosan zajló valódi rendszerváltás tömegekben keltette fel a reményt, hátha most majd tényleg jut pénz, szándék és képesség minőségi magyar történelmi filmekre. Olyanokra, amelyekben a főhős valóban szerepel, nem csak néz, amelyekben a csatát nem öt statiszta vívja, és amelyek láttán kihúzhatjuk magunkat, mert nem a nemzeti büszkeségünk letörésén dolgoznak. És persze olyanokra, amelyekben nem tompa visszhang a beszéd, nem életlen a kép, nem lóg be fentről a mikrofon, nem ripacskodva ordibálnak a szereplők, mint valami ócska kabaréjelenetben, hanem tisztán látni és hallani mindent, izgalmasak a kamerabeállítások, izgalmas a dramaturgia, jók a színészek. Egyszóval olyan profi munkák, amilyet a külföldi filmektől és sorozatoktól megszoktunk.

Átszellemülten néző magyar vezérek – ennyire volt képes a filmiparunk (kép forrása: filmkatalogus.hu)

HŐSÖK HELYETT ÉRZÉKENYÍTÉS, TÖRTÉNELEMHAMISÍTÁS ÉS MAGYARGYALÁZÁS

Miközben a műszaki alapelvárásokat mostanra már többnyire sikerül megugrani, a történelmi filmek nálunk még mindig furcsa módon torzulnak és torzítanak – erről tanúskodnak a leendő Hunyadi-filmről kitudódott részletek. A megismert forgatókönyv alapján Hunyadi-filmnek nevezni is túlzás, pedig a híres törökverő hősünkről szóló film igénye eleve Bán Mór óriási sikerű könyvsorozata miatt jelent meg a közbeszédben, de tudomásunk szerint több, más alapon nyugvó, ígéretes filmterv is az asztalfiókokban várja a sorát, érdeklődés híján. Bán Mór és népes olvasótábora is tisztában van vele, hogy a Hunyadiak általa megírt és megírandó története nemhogy filmre, de sorozatba kívánkozik. Ehhez képest a Magyar Nemzeti Filmalap lesöpörte az asztalról ezeket a terveket, és saját forgatókönyv-fejlesztési igazgatójára, Hegedűs Bálintra bízta a zsíros munkát, azaz a hétmilliárd forint költségvetésű film megírását. Csak az előkészítésre 91 millió forintot fizettek ki, miközben más ennyiből tévéfilmet forgat.

A nándorfehérvári ostromról szóló filmben így Hunyadi János és Kapisztrán János is háttérbe szorulna, és egy fiktív testvérpárt állítanának a középpontba, akik a magyar, illetve a török oldalon harcolva, valamint egy szerelmi háromszögben is ellenségekként találkoznak. Ezen felül még olyan, teljesen alaptalan, de a jelenkor sokszínűség-propagandájába illeszkedő történelemhamisítások is beleférnének a Filmalap vezetői szerint, mint a lovári pattantyúsok (tüzérek – a szerk.), horvát huszárok és héber tüzérek felbukkanása. Esetleg még néhány eszperantó számszeríjász, LMBTQ aknász meg birodalmi lépegető is feldobhatná a nándorfehérvári csatát, ha már ennyire el lehet rugaszkodni a valóságtól.

És hogy miért kell háttérbe szorulniuk az eredeti hősöknek? Hunyadi János így lelkesítette katonáit az ostrom idején:

Bízzatok Krisztusban, akinek nevéért annyiszor öntöttük vérünket, és ismét győzni fogunk!

Az itáliai szerzetes, Kapisztrán János pedig így szólt az általa vezetett keresztesekhez, amikor nem tudta visszatartani az eleinte öngyilkosságnak látszó rohamukat, és ezért inkább az élükre állt:

Aki elkezdte bennetek a jó dolgot, be is fejezi!

A kereszténység hangsúlyozása nem túl jó ómen a Filmalapnál (Hunyadi János és Kapisztrán János a nándorfehérvári csatában Joseph Brenner festményén)

És valóban, a keresztesek fanatikus rohama végül kulcsszerepet játszott a győzelemben. Az ilyen, keresztény szellemiségre épülő hőstörténet helyett tehát egy történelemhamisító, szirupos drámát képzeltek el a Filmalapnál. Olyat, ahol még Dugovics Titusz is valójában egy janicsár, aki magyar származása révén árulóvá válik, és átáll a magyarokhoz. Érdekes, hogy az idegen vendégmunkásokért amúgy rajongó forgatókönyvíró ezt a húzást éppen nem románokra bízná.

A SAJÁT PÉNZÜNKBŐL VESZNEK MINKET HÜLYÉRE?

Mindennek a megrendezését kommunista rendszerbe jól beágyazott filmes családból származó, magyargyűlöletből most is levizsgázó Szász Jánosra bízták a filmalap döntnökei. A nevezett döntnökök a „véletlenül” ugyancsak kommunista családból származó Havas Ágnes és Kovács András Bálint – előbbi a szovjet televízió magyar munkatársa, majd balliberális tévés körök embere volt, utóbbi pedig apja révén Aczél György mellett tanulta ki a kommunista filmcenzúra módszertanát.

Havas Ágnes, a Magyar Nemzeti Filmalap vezérigazgatója (fotó: origo.hu)

DEÁK-SÁROSI LÁSZLÓ A PS-NEK: MINDENNAPOS A KÖRMÖNFONT MANIPULÁCIÓ A FILMALAPNÁL

Az ilyen finom, ám mégis hatásos öntudatromboló sugalmazások, mint a hősies, stramm törökök (hol van már a ronda, félszemű Jumurdzsák? – a szerk.) és árulásra hajlamos magyarok egyébként sem ritkák a Filmalap által finanszírozott kortárs filmekben – hívta fel a figyelmünket Dr. Deák-Sárosi László filmesztéta-zeneművész, aki példákat is sorolt a közelmúlt magyar sikerfilmjeinek körmönfont manipulációs technikáiból. Mint mondja, nemcsak a nézők, de a kritikusok sem veszik észre, hogy az adófizetők pénzéből profi népbutítás folyik, külföldi segítséggel.

Ilyen drága, több tízmillió forintos forgatókönyv-fejlesztéseknél nincsenek véletlenek. A globalomarxisták teljesen uralják a rendszert, ravasz pszichológiai manipulációt alkalmaznak, pontosan tudják, hogy mit és miért csinálnak: sejtetések, gesztusok, körülmények. Ha nemcsak a filmeket látnánk, hanem a forgatókönyveket is, azokban elolvashatnánk, hogy ezek átgondolt, szándékos utalások”

– hangsúlyozta a PestiSrácok.hu-nak nyilatkozó szakember, akit fél évvel a doktorálása után távolítottak el a Filmalaptól. Meglehet, hogy éppen az ilyen meglátásai miatt. Mint mondja, a Kincsemben egy teljesen fiktív történetszál dominál, ahol a főhős szerelembe esik apja gyilkosának a lányával. A burkolt üzenet, hogy az elnyomó, gyilkos hatalom embereit lehet ugyan utálni, de az ő gyerekeik már teljesen más történet, és velük szemben a bosszú helyett a szerelmet érdemes választani. Merő véletlenségből éppen az elnyomó, gyilkos kommunista hatalom embereinek gyerekei ülnek a Filmalapban, és döntenek arról, miből lehet film, és miből nem.

Kovács András Bálint, a Magyar Nemzeti Filmalap Zrt. döntőbizottságának tagja, aki családi köteléke okán Kádár János kultúrdiktátora, azaz Aczél György térdén nevelkedhetett (fotó: Magyar Nemzeti Filmalap)

REJTETT ELLEN-ORSZÁGIMÁZS

Az Oscar-díjas Nemes Jeles László második nagy dobása, a Filmalap által 1,59 milliárd forinttal támogatott Napszállta bemutatója után csak azt emelték ki a kritikusok, hogy túl van bonyolítva a történet, ennél azonban több lapul benne Deák-Sárosi László szerint. A film – bármiféle alap nélkül – anarchista lázongókat vizionál a boldog békeidők virágzó Budapestjére, amelyet egyébként a hatalmaskodás és az önkényeskedés miatt nyomasztó közegként ábrázol. A film legvégén, az első világháború szörnyűségének bemutatásánál pedig még (Trianon százéves évfordulójára!) egy bűntudatkeltő szembenézés is jut a magyar nézőknek, amely egyben önigazolás Nemes-Jeles francia (!) forgatókönyvírójának:

Hoppá, az első világháborúban az ellenséghez tartozó franciák írnak filmet az Osztrák–Magyar Monarchia, Magyarország, Budapest és a magyarok felelősségéről? Ez önmagában botrány. Olyan, mintha felkérnénk az ukránokat vagy a románokat, hogy írják meg Magyarország történetét”

– ezt a hétvégén Deák-Sárosi a Magyar Időkben fejtette ki bővebben, ITT.

Liza, a rókatündér aranyos meséje kimondatlanul a Magyarországról elvágyódást közvetíti a néző felé, azt, hogy itt nem jó; a Saul fiautalásszerűen leárulózza a zsidó származású Sault, azaz Pál apostolt, a korai kereszténység legnagyobb hatású hittérítőjét; a Mindenki anarchiát hirdet egy olyan világot jónak beállítva, ahol annak is van joga a zsűri előtt énekelni, akinek nincs meg hozzá a tehetsége – sorjázta észrevételeit a PestiSrácok.hu-nak a szakember.

A nemzetközileg díjazott filmjeink valójában a szégyeneink, nem a büszkeségeink”

– jelentette ki.

VALAMIRE KEVÉS PÉNZ SEM JUT

Eleve nagyon kevés olyan forgatókönyvíró, rendező és színész van Magyarországon, akikre rá lehetne bízni egy tisztességes szándékú, minőségi történelmi filmet, illetve általában a magyar filmgyártást – véli Deák-Sárosi László. Kiemelte, hogy a szakember- és a színészképzés is ugyanannak a balliberális, posztmarxista körnek a kezén van, így már a képzésből kiszorítják azokat, akik egészséges nemzeti érzelmet vinnének bele az alkotásokba, a leendő színészeket pedig „darabokra szedik” az egyetemen, és a saját világképük szerint „rakják össze” a tanáraik. Deák szerint sokkal nagyobb a baj, mint ahogy kívülről látszik, és egyelőre nem nagyívű magyar hősfilmeket érdemes várnunk, sokkal inkább a balliberálisoktól független képzést kellene biztosítani, hogy évek múltán legyen, aki megcsinálna egy valóban jó Hunyadi-filmet.

Dr. Deák-Sárosi László filmesztéta (fotó: dokk.hu)

ANDY VAJNA HALLANI SEM AKAR WASS ALBERTRŐL – MONDJA POÓR ISTVÁN HOLLYWOODI SZÍNÉSZTANÁR-RENDEZŐ

Hasonló véleményen van Poór István filmrendező is, aki a New York-i Egyetemen tanulta ki a szakmát, majd Hollywoodban élt húsz évig, ott működtetett színiiskolát. Ő hiába kért négymillió forintot Wass Albert népszerű regényének, A funtineli boszorkánynak a megfilmesítésére (a tervezett Hunyadi-filmnek csak a forgatókönyve ötször ennyibe kerül), végül saját vagyontárgyai eladásából szerzett pénzt a film erdélyi leforgatására, ottani amatőrök segítségével.

Azzal utasított el Andy Vajna, hogy »Wass Albertre nem adok pénzt«”

– mondta lapunknak Poór István, hozzátéve, hogy a Filmalap olyan filmeket támogat, amelyek a nézőt butítják, és semmi közük a magyar szellemi élethez.

Szándékosan negatív dolgokat visznek vászonra, de buta embereket is gyűjtöttek oda, akik akár tudattalanul is gyenge minőséget adnak. Visszahozták a kultúrához semmit sem értő emberek egyszemélyes finanszírozását, ami az Aczél-korszak visszatéréséhez hasonlítható. Félre vannak téve a nemzeti érzések és értékek”

– foglalta össze a helyzetet Poór, aki szerint semmi másról nem szól a dolog, mint óriási pénzeket tenni egymás zsebébe, és hülyíteni a magyarokat. Poór forgatókönyvét 2016-ban legjobbként díjazták egy Hollywood-i pályázaton és a londoni filmfesztiválon is kis híján bekerült a legjobbak közé, azonban a nándorfehérvári ostromról szóló film forgatókönyvét szerényen önmagának kiosztó Hegedűs Bálint szerint „azok ott (Hollywoodban) nem értenek hozzá”, és A funtineli boszorkány annyira rossz forgatókönyv, hogy nem is lehet rajta javítani. A film azóta nagy közönségsikerrel fut Erdélyben, de a Filmalap a magyarországi forgalmazását is gátolja.

A FILMALAP ÁLTAL PÉNZELT FILMEK NAGY RÉSZE ELTŰNIK A SÜLLYESZTŐBEN

A szakma meg van félemlítve, mert csak egy helyről kaphatnak pénzt, és ha rosszat szólnak, akkor nincs több film – vázolta a finanszírozási körülményeket Poór. Mint mondja, az sem állja meg a helyét, hogy a Filmalap a fesztiválokon nyert magyar díjakkal érvel:

Néhány közepes filmet tudnak felmutatni, amelyek díjakat kaptak ott, ahol vannak kapcsolatai a Filmalapnak és az alkotóknak. Az Oscar-bizottság nem is tudott azokról a filmekről, amelyek más fesztiválokon megelőzték a Saul fiát és a Testről és lélekrőlt. De mi van az általuk finanszírozott többi filmmel? Azokat is a köreikbe tartozó emberekkel csináltatják, de eltűnnek a süllyesztőbe, nem is hallunk róluk.”

A Hunyadi-film forgatókönyvének kiszivárgását a Filmalap őszödi beszédének tartja Poór István, mert úgy gondolja, most végre kiderültek a Filmalap által finanszírozott filmek rendszerszintű forgatókönyvírási trükkjei. Poór határozottan kijelentette, hogy meg kéne szabadulni ettől a kommunista gyökerű csapattól, amely megszállva tartja a magyar filmgyártást és folyamatosan rombolja a magyar szellemiséget.

Kérdéseinkkel megkerestük a Magyar Nemzeti Filmalapot is, amint válaszolnak, frissítjük a cikkünket.

A vezető képen Havas Ágnes, a Magyar Nemzeti Filmalap vezérigazgatója, a Filmlapot a gyakorlatban irányító kultúrmaxista, posztkádári trojkavezéralakja, a szovjet állami televízió magyarországi munkatársa. A háttérben a Filmalap kirakat-elnöke, az örökifjú bulvársztár és nagyvállalkozó, Andy Vajna. MTI Fotó: Balogh Zoltán

FRISSÍTÉS:

A cikkhez megírásához történő információgyűjtés során félreértés történt: nem Andy Vajna mondta Poór Istvánnak, hogy Wass Albertre nem ad pénzt, hanem Poór István magánvéleményként közölte, hogy Wass Albert regényére nyilván nem adnak pénzt a marxisták által uralt Filmalapnál. Ezt Andy Vajna már csak azért sem közölhette vele személyesen, mert A funtinelli boszorkány rendezőjét fogadni sem volt hajlandó.

Forrás: Pesti Srácok

Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...

A szerzőről

PestiSrácok.hu