Scroll To Top
2018. Föld hava (Szeptember) 26.-a - Jusztina, Kozma, Damján neve napja.      Köszöntés nevenapra / Születésnapra magyar köszöntés

Szeged szavazó többsége ma agymosott lumpenproletár,
akik toronyaljas városvesztőiket újraválasztják...

Szeged a halott Város

A farkasokkal együtt kell üvölteni

Cikkek 2018. júl. 05.
Ha komolyabban vennénk saját magunkat, ügyes magyar diplomáciával fordíthatnánk nem csak a magunk sorsán, de még akár Afrikáén is…
Ahogy Bogár Laci bácsi mondotta: “Elitünk afrikai szintű” …
Bizony nagy a kontraszelekció a magyar politikai elit középrétegében, pedig érdemes lenne már kinevelni végre egy ütőképes magyar vezető réteget, amely mer nagyot álmodni, ahogyan eleink is tudtak! Nem is léteznénk, ha nem tudtak volna!
Történelmi adósságainkat pedig törlesztenünk kell!
Nem maradhatunk adósai sem angolnak, sem franciának!
Az utóbbira például itt van most az alkalom!
Sz.
Íme, egy érdekes írás:

Növekedni veszélyes.

Csak a katonai védelmi képességek párhuzamos fejlesztésével szabad!

2018. 07. 05.
Jánossy Péter Sámuel

A szóbeli agressziót rendszerint katonai agresszió követi. Így volt ez Trianon előtt is. Nincs vesztegetni való időnk. Kell az ütőképes honvédség. Trianonban szétszedték az 1100 éves Magyarországot, mert két számjegyű volt a GDP növekedése a millenniumi időkben, és konkurenciát jelentett a Nyugatnak. Most a V4-ek országai növekednek ugyanúgy.

Növekedni veszélyes. Csak a katonai védelmi képességek párhuzamos fejlesztésével szabad. Száz évre totálisan tönkretette a francia nagyhatalmi politika a Kárpát-medence sorsközösségben élő népeinek békés együttélését. A „népszuverenitás” nevében mi, magyarok apart­heid sorban élünk lassan száz éve saját hazánkban, amelynek 73 százalékát a gallok elajándékozták másnak. Az utódállamok majdnem ki is pusztították a magyar népességet ez idő alatt. Macron most feláldozná egész Közép-Európát: az egymilliárdos, az éhínség réme elől menekülő muszlim Arábia élelmiszer- és vízellátását a Nyugat az olajért cserébe nálunk, a V4-ek országaiban és szomszédainknál kívánja biztosítani. „A Nyugat nem barátunk” (Bencsik András, Sajtóklub, Echo TV), ezért felajánlotta az iszlám világnak Szaúd-Arábiával megegyezve, a mi földünket is. Ukrajnában és a Vajdaságban máris a termőföld hektármilliói kerültek arab befektetők kezébe tulajdonpótló, hosszú távú bérletek formájában.

Mi lenne, ha a V4-ek összefogva, nemzetközi diplomáciai, titkosszolgálati, negyedik generációs, hibridháborús, dezinformációs és katonai eszközökkel kicsinálnák a franciákat Afrikában? Mi lenne, ha a V4-ek rámutatnak a világ legnagyobb szélhámosságára, Afrika pénzügyi kifosztására? Miért is ne tennék? Annyi kárt és szenvedést okoztak és okoznak a franciák Közép-Európának, és annyi vért áldoztak fel Afrikában, hogy nem árt figyelmeztetésül egy-két makarenkói pofon. Lázítsuk fel Soros-NGO-módra – Victoria Nulandtól eltanulva a „majdani stratégiát” – a francia pénzügyi megszállás ellen az afrikai frankofón országokat. Ez igazán szép gazdasági diplomáciai feladat.

A migráció azért van, mert a franciák kiszippantják volt gyarmataik pénzügyi tartalékait, lenyúlják ásványkincseit és megszállják piacait, monopolhelyzetbe hozva saját cégeiket. Ezért nem tőkésednek az afrikaiak. A francia multik tarolnak az afrikai gyarmatokon: az energetikai Total, a telekommunikációs Orange, a gépipari, járműipari Alstom, az elektronikai Schneider Electric vagy a gyógyszerészeti Sanofi úgy szívják ki a szuperprofitot, mint a méhecske a nektárt. A Francia Fejlesztési Ügynökség (Agence Française de Développement – AFD) által menedzselt „humanitárius fejlesztési projekt” az ivóvízkincset célozta meg.

„Afrika szomjazik, éhezik, ezek meg lopnak.” Ezt a primitív jobbikos plakátrigmust kell úton-útfélen kommunikálni, afrikai konferenciákon, diplomáciai tárgyalásokon és az EU Parlamentben is. A rabszolgaságból és a gyarmatosításból eddig a franciák igen jól megéltek. Ma is ezt teszik. A gyarmati rendszer tovább él. François Mitterand már 1957-ben ezt mondta: „Afrika nélkül Franciaországnak nem lenne történelme a XXI. században.” Jacques Chirac 2008 márciusában így jövendölt: „Afrika nélkül Franciaország a harmadik hatalom helyére csúszna a rangsorban.”

„Afrika egy tölcsér.” Lefelé nem megy a migráns, mert ott a tölcsér szűkül. A 2050-ig kétmilliárdra hízó Fekete-Afrika ha tetszik, ha nem, megindul északnak. De aki eddig a Rafale-ok bombázása miatt a szétszedett Líbián keresztül özönlött Olaszországba, az netán közvetlenül Marseille-be utazhatna. Százmilliókat már nem állít meg a francia flotta sem.

Barátilag figyelmeztetni kellene Macront. Ennek szinopszisa a következő:

1. Vissza kell adniuk Afrika pénzét: az afrikaiak tartalékait ki kell vonni a francia központi bankból és vissza kell adni az FCFA-országoknak. Ilyen egyszerű. Nem segélyekkel kell megalázni Afrikát, hanem vissza kell adni a lopott pénzt. Ez a migráció megállításának a kulcsa, és nem az EU-kvótakényszer.

2. Az együttműködési megállapodások felülvizsgálata: amint az ismert, Franciaország „Együttműködési megállapodást”, azaz paktumot diktált 14 volt gyarmatának a kivonuláskor. Ebben biztosította az akkori frank, a francia oktatási rendszer, a francia nyelv szupremációját. Kikötötte katonai támaszpontjainak további működését és az ország belső piacának teljes monopolizálását. Amelyik afrikai gyarmat ezt nem tűrte el, mint Guinea, élén a szocialista Sékou Touré elnökkel 1958-ban, ott megsemmisítették az infrastruktúrát, az irattárakat, az anyakönyvekkel együtt. A francia emberi lealacsonyodás és aljasság ékes példája volt az, amikor 3000 francia állampolgár úgy hagyta ott Guineát, hogy másnap az utóvédek ledózerolták az iskolákat, az óvodákat, a polgármesteri hivatalokat, az orvosi rendelőket, az egészségügyi laborokat. Azután megsemmisítették a dózereket, a traktorokat, a személygépkocsikat is… Aztán franciásan, az emberi humanitás jegyében a gyógyszerkészleteket is be­zúzták, a tenyészállatokat is leölték, és az áruházak élelmiszerkészleteit is felégették vagy megmérgezték.

Togo sem járt jobban, tudtuk meg Mawuna Remarque Koutinin elemzéséből, ami még 2014 januárjában jelent meg. A továbbiakban erre a műre és saját guineai és marokkói tapasztalatainkra támaszkodtunk. A frissen felszabadult Togói Köztársaság első elnökének, Syl­va­nus Olympiónaksikerült. Nem írta alá a gyarmatosítás folytatásáról szóló De Gaulle-paktumot, de évente fizette Franciaországnak a védelmi pénzt a „gyarmatosításból származó előnyei miatt”. Cserébe a francia idegenlégió nem rombolta le az országot, mint Guineában. A gyarmati adó mértéke pofátlan volt. 1963-ban az ország költségvetésének 40 százalékát vonták el a franciák.

Togo pénzügyileg olyan instabillá vált, mint most Franciaország. Ezért Olympio elnök úgy döntött, hogy kilép a „francia KGST-ből”, tehát az afrikai valutaközösségi frank FCFA-ból, és nemzeti valutát bocsát ki. Mint saját példánkból tudjuk, a pénzkibocsátás már az Osztrák Nemzeti Bankot birtokló Rothschildoknál is tabu volt 1848-ban…

A nemzeti fizetőeszköz tabu volt Togóban is: 1963. január 13-án, három napra rá, hogy Togo saját valutájának nyomtatását megkezdte, Olympiót meggyilkolták. A takarítóbrigád kapitánya, Etienne Gnassingbe idegenlégiós veterán őrmester volt. Nem véletlen, hogy valahogy nem csípik a franciákat Afrika-szerte.

Modiba Keita, a Mali Köztársaság első elnöke is szabadult volna a franktól. Ő sem úszta meg. 1968. november 19-én őt is levadászták a franciák. Talán éppen ezek azok az európai értékek, amiket most Sargentini asszony a jelentésében hiányol hazánkat illetően? 1966. január elsején Jean-Bédel Bokassapuccsolta meg David Dackot, a Közép-Afrikai Köztársaság első elnökét. Január 3-án Felső-Volta, a jelenlegi Burkina Faso elnökét, Maurice Yaméogót mozdította el a helyéről Aboubacar Sangoulé Lamizana. Benin elnökét, Hubert Magát a francia kiképzést kapott testőre, Mathieu Kérékou lőtte le 1972. október 26-án. 50 év: 67 puccs 26 afrikai országban, ebből 16 volt francia gyarmat. Franciaország jól teljesített. Hullottak az afrikai „illiberális” elnökök.

3. A gyarmati paktum eltörlése: Macron elnök úr vette a bátorságot, és francia gyarmatnak nézte hazánkat. Beleszólt a magyar egyetemi törvénybe, és lecserélné hazánk lakosságát. Ezért nézzük csak meg, mi hogyan tudnánk önzetlenül visszasegíteni neki. Az 1950-es évek óta érvényben lévő De Gaulle-paktum 11 fő pontján kell módosítani, természetesen barátságból.

Védjük meg az afrikaiak emberi jogait! Célunk legyen az a nemes gondolat, hogy az afrikaiak otthon boldoguljanak, és ne induljanak el hosszú, tömött sorokban Európába. Vegyük sorba a célországokat! Franciaország afrikai gyarmatai a következők régi és mai nevükön:

Francia Nyugat-Afrika: Mauritánia, Szenegál, Albreda (ma Gambia része), Francia Szudán (ma Mali), Francia Gui­nea (Guinea), Elefántcsontpart, Niger, Felső-Volta (ma Burkina Faso), Dahomey (ma Benin), Togóföld (ma Togo).

Francia Egyenlítői-Afrika: Gabon, Kamerun, Francia-Kongó (ma Kongói Köztársaság), Oubangi-Chari (ma Közép-afrikai Köztársaság), Csád.

Francia Észak-Afrika: Francia Algéria, Tunézia, Marokkó.

Francia Kelet-Afrika: Madagaszkár, Komoro-szigetek, Indiai-óceáni szigetek, Francia Szomáliföld (ma Dzsibuti).

Ezen országok közül Franciaország 14 afrikai országot kényszerített egyfajta „francia-maffia védelmi pénz” fizetésére a De Gaulle-paktummal. 14 állam nemzeti tartalékával gazdálkodik a Francia Nemzeti Bank. Ez napjainkban évi 500 milliárd dollár 1961 óta! Ezen boldogtalan országok tartalékait „kezelik” a franciák.

A De Gaulle-paktumos FCFA-országok a pénzük 15 százalékához férhetnek közvetlenül hozzá. De jogosultak kölcsönre átlag kamatlábon Macron főnökeitől, a Rothschildoktól. A kölcsön maximális értéke azonban nem lehet magasabb, mint az előző évi állami bevételük 20 százaléka. Ha az ország ennél több kölcsönt akar a saját pénzéből, azt Franciaország megvétózhatja. Ez így helyes?

14 afrikai országot kötelez a gyarmati felszabadulásuk után a franciákkal kötött szerződés arra, hogy devizatartalékuk 85 százalékát a francia központi bankban helyezzék el. Mivel ehhez nem nyúlhatnak hozzá, ki vannak szolgáltatva a francia pénzügyminiszternek.

2014-es adatok szerint Togónak és még 13 másik afrikai államnak kell gyarmati adót fizetnie Franciaország számára. A kifosztásnak ellenálló vezetőket meg­gyilkolták. Kadhafi ezredes 24 milliárd dollárt fektetett be olyanoknál, mint a Goldman Sachs. Visszakérte. Ráadásul aranyért adta volna Líbia olaját. Erre lebombázták, és saját népével verették agyon.

Ezt a módszert, mint „európai értéket” kell a fejlett Nyugattól eltanulnunk Macron észre térítésére? Volna esély rá, mert hihetetlen, de nem vicc: csupán 450 francia idegenlégiós irányítja Elefántcsontpart 20 milliónyi lakosát. A francia idegenlégiósok 2006-ban Laurent Gbagbo, Elefántcsontpart elnöke elmozdításakor 56 fegyvertelen civilt mészároltak le, és további 1200-at megsebesítettek. Mindezek tetejében a francia üzleti közösség a műveletek alatt elszenvedett veszteségekért kártérítésre kötelezte az új elefántcsontparti kormányt. Mi volt a bajuk a franciáknak Laurent Gbagbóval? Csak az, hogy ki akart lépni a paktumból…

Ezért kell összefogniuk a V4-eknek Kínával, Oroszországgal, az USA-val. A kínaiak az EU-val ellentétben befektetéseiket nem kötik emberi jogi és egyéb áldemokratikus normák betartásához. Ezért sikeresek Afrikában. 2050-re Afrika lakossága a 1,2 milliárd főről 2 milliárdra növekszik, míg városi lakossága 414 millió főről 1,2 milliárdra nő. A piac tehát adott. A fizetőképességet meg lehet teremteni barterrel, koncessziókkal…

Afrika és Franciaország viszonya azért rémisztő, mert közvetlenül a francia újgyarmatosítási politika az oka a fekete földrész migrációjának. Szép, hogy Salvini olasz belügyminiszter kitiltja Soros hajóit a kikötőiből, de a migráció eredeti okát kell feltárni: Franciaország Afrika kizsákmányolásából élt és él ma is.

Az EU második hatalma ideológiai szempontból nem jutott tovább a XIX. századi romantizmusnál. A Francia Pénzügyi, Költségvetési és a Külügyminisztérium nemcsak Afrikára, de magukra a franciákra is fenyegetést jelent, mert az állam maximálisan eladósodott, ezért rászorul a németek pénzére és az afrikaiaktól behajtott „védelmi pénzre”. Csak a vak nem látja, hogy Franciaország csupán papíron ismerte el gyarmatai függetlenségét. „Együttműködési megállapodást” íratott alá velük, amelyben tovább él a francia pénzügy, a francia oktatási rendszer, a katonai és a kereskedelmi erőfölény és az erőforrások elbirtoklása. A farkasokkal együtt kell üvölteni! – állítja a kis Macron, amikor a mi ellenállásunkat kárhoztatja. Igaza van. Mondjuk el az afrikaiaknak is.

Forrás: Demokrata.hu

Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...

A szerzőről

demokrata.hu