Scroll To Top
2019. Álom hava (December) 14.-e - Szilárd, Szilárda, János neve napja.      Köszöntés nevenapra / Születésnapra magyar köszöntés

Szeged, ahol ma a sikkasztást, a haverhízlalást és hűtlen kezelést,
a hagyománypusztítást "fejlesztés"-ként emlegetik...

Szeged a halott Város

A nagy szegedi bontó hadművelet II.

Cikkek 2008. júl. 09.

Fotók: Gémes Sándor

Mottó: „Egy prosperáló város a jövőben képzeli el magát, és nem őriz, nem konzervál elavult struktúrákat pusztán csak azért, mert azokra szükség volt 30-40 évvel ezelőtt. Mert egy jól működő városvezetés a városát 30-40 évvel a jövőben képzeli el, és nem a múltban.” (Botka László)

Miközben a városvezetés kommunikációja szerint Szeged sohasem látott ütemben fejlődik, sokak megdöbbenésére egyre több építészeti, kultúr- és ipartörténeti emlék esik a munkagépek áldozatául a megyeszékhelyen. Vajon valóban ez lenne a nyugati, az európai trend? A múlt tisztelete, az épített és szellemi örökség megőrzése tényleg a haladás útjában áll? A Gyimesi utcából továbbhaladva sorozatunk második részében a valaha virágzó szegedi kenderfeldolgozók, textilgyárak nyomába eredünk.

Gyár állott, most kőhalom

Két éve már, hogy Újszegeden, a Heavytex területén egy villámgyors akció keretében lebontották a kenderfonó közel 120 esztendős, klasszikus csarnokait, s úgy tűnik, rövid időn belül a Bakay Nándorhoz kötődő, még nagyobb történelmi múltra visszatekintő, éppen a mai Bakay Nándor utca-Londoni körút határolta épületegyüttes is az enyészeté lesz. Dél-Újszegeden hatalmas alapterületű bevásárlóközpont mellett valószínűleg iroda- és lakóházak is épülnek az Interspar-beruházás keretében – miközben a tervezett harmadik, déli Tisza-híd hiánya legalábbis kérdőjeleket támaszt a projekt közlekedést érintő következményeit illetően -, a belvárosban pedig Árkád üzletközpont létesül.

2006-ban hiába tiltakozott az újszegedi bontás ellen Szabó László, a körzet önkormányzati képviselője, hiába próbáltak meg minden a civilek, idő hiányában nem tudtak védettséget szerezni az ipar- és kultúrtörténeti jelentőségű csarnokokra. (A rombolás akkor gyorsabbnak bizonyult, ugyanakkor az építkezés azóta sem indult meg, hiszen az illetékes építészeti hatóságok nem engedélyezték, hogy kizárólag kereskedelmi, üzleti célú létesítményeket húzzanak fel az érintett területen…) Ami a Bakay Nándor utcát illeti, az ígéretek szerint az új üzletközpont megőrizheti a 19. századi kendergyár egy-két vonalát, homlokzati elemét. De hogy mi lesz valójában, még senki sem tudja.

Pusztuló értékeink

Szeged a kiegyezést követően vált Magyarország és Közép-Kelet-Európa kenderiparának központjává, miután két nagyobb (illetve két kisebb) gyárat is alapítottak itt. Bakay Nándor apja kötélverő műhelyét fejlesztette az 1870-es évek elején Szeged első nagyipari létesítményévé a mai Londoni körút és a Bakay Nándor utca sarkán fekvő telken. Bakay 1877-ben gyárát gőzüzeművé alakította át, innentől eredezteti magát a kenderfonógyár. Az árvíz idején romba dőlt gyárat már 1881-től a korábbinál korszerűbb gépekkel és nagyobb kapacitással működtették, majd egy 1892-es tűzvészt követően állami és egyéb támogatásokkal építették újra. A patinás épületegyüttest hamarosan lebontják.

Ami a másik nagyobb gyár születésének körülményeit illeti: 1887-ben a vasúti híd újszegedi hídfőjétől délre Szeged 70 hold városi földet részben ingyen, részben bérben átengedett Hipp Miklós palánkai és Narbuth János lembergi kereskedőknek, akik kender- és lenfeldolgozó gyárat létesítettek itt, megalapozva az újszegedi kenderfeldolgozó gyárat. Ezt 2006-ban a földdel tették egyenlővé.

Máshol büszkék az értékekre

Érthetetlen, hogy Szegeden miként mennek át ennyire könnyen magánberuházók kezébe az ilyen és ezekhez hasonló értékű ingatlanok, hogyan tűnhetnek el olyan gyárak, házak, épületek, melyeket máshol büszkén őriznének és mutogatnának műemlékként – véli mások mellett a Védegylet civilszervezet szegedi csoportja is. „Az Egyesült Államokban vagy Nyugat-Európában már hosszú évtizedek óta bevett szokás az épített örökség, az értékek védelme. Ott nemcsak a szecessziós épületeket és azokat a házakat nyilvánítják emlékké, műemlékké, melyekben hosszabb-rövidebb ideig egy-egy jelentős személyiség élt, alkotott, hanem az adott település vagy ország iparában, ipartörténetében egykor fontos szerepet betöltött helyeket, gyárakat, egységeket is megóvják az utókornak – magyarázza a csoport koordinátora.

Szentistványi István szerint ennek hatványozottan így kellene lennie a már lebontott és a szintén halálra ítélt épületegyüttes esetében, hiszen a 19-20. század fordulóján éppen a textilipar nőtte ki magát Szeged kiemelkedő ágazatává, a két nagy kender- és lenfeldolgozó üzem országos, sőt európai viszonylatban is jelentős teljesítményt nyújtott, ilyetén módon meghatározta az egész város arculatát is.

Botka: kár siratni, ami fölött eljárt az idő

Szeged jelenlegi vezetése – úgy tűnik – egészen másként értelmezi a fejlődés fogalmát. Botka Lászlópolgármester a legutóbbi közgyűlésen azt vágta az ellenzéki képviselők (s tágabb értelemben a városvédő civilek) fejéhez, hogy kár siratni, ami fölött eljárt az idő, mert ha a régi szegedi városvezetők is ekként gondolkodtak volna, akkor ma csak alig száz polgár lézengene a Palánkon belül. A Védegylet koordinátora viszont amondó, a fejlődés és a megőrzés ilyen leegyszerűsített, mondhatni primitív dichotómiába állítása a világon sehol sem dívik, hiszen a napnál is világosabb, hogy párhuzamosan futó folyamatokról van szó.

„Jobb helyeken fel sem merül, hogy mérlegelés nélkül pár nap alatt eldúrjunk egy kultúrtörténeti emléket, s bevásárlóközpontot húzzunk a helyére. A 21. században már szinte mindenki megértette, jelenleg azon folyamatnak vagyunk a részesei, mikor az ember feléli azokat a környezeti, kulturális, építészeti értékeket, javakat, melyeket évszázadok alatt összehozott. Nem hiszem, hogy mikor a legtöbben a folyamat lassításának lehetőségein gondolkodnak, Szegednek az ellenkező irányba kellene haladnia” – így Szentistványi István.

Sietős rombolás Újszegeden

A csődbe ment Heavytex Újszegedi Szövő Rt. egykori telephelyét 2004-ben vette meg a budapesti székhelyű Hermesz Ingatlanbefektetési Alap, hogy bérbe adja azt, ám – ahogy az Szegeden oly gyakran lenni szokott – érkezett egy visszautasíthatatlan ajánlat: a területet megvette a Spar üzletlánchoz kötődő osztrák ingatlancég, a Generál Kereskedelmi Kft., mely profiljából adódóan kereskedelmi központ létesítését tervezte, illetve tervezi. Többen – köztük a Védegylet is – helyben és a fővárosi székhelyű hatóságoknál is védettséget kezdeményeztek a századfordulós csarnokokra, de mire eredményt érhettek volna el, a beruházó sebtében, rohammunkával lebontott mindent. Szentistványi István szerint elképzelhető, hogy ehhez joga sem lett volna, hiszen a Védegylet annak idején olyan információkat kapott a szegedi építési irodához közel álló forrásaitól, hogy bár a Hermesz 2005 végén ténylegesen kapott bontási engedélyt, az új tulajdonos már nem kérte ezt ismételten, holott meg kellett volna tennie. Persze ennek a kérdésnek a további boncolgatása mit sem segített volna az eltüntetett ipartörténeti örökségen, melynek nyomait immár csak felbecsülhetetlen értékű fotók őrzik az utókornak…

A készülődő újszegedi beruházás – mely Botka polgármester és Nagy Sándor alpolgármester értelmezésében közösségi célokat szolgál – még mindig csak körvonalakban létezik, mint ahogy a belvárosi Árkádnak is még csak az előzetes tervei váltak ismertté, ám a Csongrád Megyei Építészkamara által szervezett június 6-i Interspar-prezentáción élesen összekapcsolódott a két kenderfeldolgozó felszámolásának kérdése. Információnk szerint a Védegylet mellett a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal megjelent munkatársa és a megyei építészkamara egyik vezetője is rosszallását fejezte ki az ipartörténeti örökség rombolása miatt.

Bontanának, építenének – de nem tudni, mikor

A Bakay utcai kenderfonó védettségét is többen kezdeményezték 2005/2006-ban, ám – értesüléseink szerint így védekezett az említett fórumon a városi főépítész asszony is – a (baloldali többségű) közgyűlés nem támogatta ezt.

Szentistványi István szerint az is érhető, hogy korábban az Első Magyar Kenderfonó Zrt. vezérigazgató asszonya sem pártolta az ötletet, hiszen nyilvánvalóan csökkent volna az épület értékesíthetősége, ha a homlokzatokat vagy egyes belső tereket meg kellene hagyni az eredeti formában. Keresztesi Margit mindenesetre többször is úgy nyilatkozott a helyi napilapnak, hogy mihamarabb mozdulni szeretnének, mivel a korszerűtlen épületegyüttes fenntartása rengeteg pénzüket emészti fel.

A vevő, az Európa-szerte az Árkádokat építő német ECE Projektmanagement cégcsoport a szegedi Bakay utcai-Londoni körúti üzletközpont építésének kezdetét – a kenderfonó kiköltözése és az épületek lebontása után – eredetileg idén nyárra-őszre tervezte. A SZEGEDma.hu megpróbált utánajárni, pontosan mikor költözik a kenderfonó, s mikor indul meg az építkezés. Keresztesi Magit szabadságát tölti, távollétében Molnár László, az Első Magyar Kenderfonó Zrt. műszaki igazgatója arról tájékoztatott: biztos időpont egyelőre nincs, több lehetséges területet is kiszemeltek, de a termelés egyelőre folyamatos. Az ECE Projektmanagement Budapest Kft. részéről kizárólag Gyalay-Korpos Gyula ügyvezető igazgató nyilatkozhat a sajtónak, ő viszont szintén szabadságon van.

A beruházó egyébként az építészeti tervpályázat második helyezettjével, a 3H Építésziroda Kft.-vel kötött szerződést, konzulensként pedig az első díjat nyert – a TIK-et is tervező – Szántó és Mikó Építészek Kft.-t jelölte meg. A helyi napilap tavaszi hírei arról szóltak, hogy még dolgoznak a tervrajzokon, a nagykörút felőli homlokzaton.

Brno és Braunschwieg példát mutathat

Az ECE azt ígérte – s Szentistványi István tudomása szerint komolyan hajlanak is erre -, hogy a bevásárlóközpont őrzi majd a kendergyári múlt emlékét, annak néhány homlokzati vagy belső elemét is. A koordinátor azonban olyan terveket is szemügyre vett, melyeken semmi nem látszik ebből a körúti homlokzat vonatkozásában.

Pedig a beruházón talán semmi nem múlna, hiszen az ECE a csehországi Brnóban például egy hajdani gyárat integrált az ott épült Galeria Vankovkába, a németországi Braunschweigben épített Schloss-Arkadennél pedig a háborúban megsemmisült kastélyt teljes egészében felújította, és kibővítette egy bevásárlóközponttal. Úgy értesültünk, Szeged esetében is egyeztettek a műemlékvédelemmel, hogy milyen épületelemeket tartsanak meg.

Szerettük volna megtudni, pontosan hogyan, milyen módon él majd tovább a Bakay-féle örökség a szegedi Árkád üzletközpontban. Gyalay-Korpos Gyula szabadsága miatt az ECE egyelőre nem tudott válaszolni kérdéseinkre. A szegedi önkormányzat fejlesztési irodája városrendezési (főépítészi) osztályának referensei csupán azt erősíthették meg, hogy a szabályozási tervezet alapján bizonyos építészeti elemeknek tovább kell élniük az új központban. Az építési irodán pedig azt a tájékoztatást kaptuk, hogy mivel maga az építéshatósági eljárás nem nyilvános, az építési tervvel kapcsolatban nem adhatnak ki információkat.

Sikerült viszont utolérnünk Gunther Zsoltot, a győri székhelyű 3H Építésziroda Kft. tervezőjét, aki az épület tervrajzait készítette. Ő éppen a beruházóval kötött megállapodása értelmében szintén nem beszélhet a részletekről, de annyit azért elárult: a központi tervtanács már elfogadta a bevásárlóközpont terveit. Ígérete szerint az új épület a városi rendezési tervhez igazodva őrizni fogja a régi kenderfonó üzem egyes elemeit, de például az egykor itt használt gépek egy részét is kiállítják majd az Árkádban.

A kenderfonó sorsának további alakulását nyomon követjük a SZEGEDma.hu-n.

Forrás: szegedma.hu

Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...

A szerzőről

Szegedma