Scroll To Top
2016. Álom hava (December) 09.-e - Natália, Valéria neve napja.      Nevenapra / Születésnapra magyar köszöntés

Magyarok vagyunk és szögediek,
Kirekesztők kíméljenek!

Szeged a halott Város

Új Atlantisz születik?

Új Atlantisz születik…

Mennyire ironikusan hangzana, ha pont az az 50 hét, amit egy évben munkában töltünk, hozzájárulna ahhoz, hogy elsüllyesztjük azt az ideális nyaralóhelyet, ahol éppen szívesen eltöltenénk a maradék pár hetet az évből?

Hogyha olyasvalaki vagy, aki jobban szeret egy kád vízben megmártózni, mint mondjuk csak egy gyors zuhany alá állni, akkor biztosan észrevetted, hogy az egyetlen dolog, ami közted és a nyakig mártózás totális élvezete közt áll, az a kád túlfolyó nyílása. Csordulásig tölteni a kádat úgy, hogy szinte csak az orrod látszódjék ki a vízből, ugyanis szinte lehetetlen, mivel a túlfolyó mindig úgy dönt, hogy ez túl veszélyes és dekadens viselkedés, ezért bizony elkezdi leereszteni azt a csodás meleg vizet addig, amíg már félig-meddig kilóg mindened. De bizony nem így van ám a Maldív-szigeteken. Ugyanis ezen indiai-óceáni szigeteknek nincsenek túlfolyói; akármelyik szigeten is vagy mindig elmerülhetsz az orrod hegyéig a kristálytiszta kék óceán vízben, hacsak nem vagy éppen búvár-módban, amikor is vidáman fújod a buborékokat a víz alatt. A nyugati vízió az ideális egzotikus nyaralásról egyszerű: végy egy gyönyörű kék óceánt, keverj hozzá egy kis aranyhomokos partot, amihez egy zöld pálmafás sziget kapcsolódik, majd pozícionáld magad ebbe a képbe úgy, hogy az alsó feled már a langyos vízben van, míg a felsőt a trópusi lágy szellő balzsamosan simogatja. Ha ennél a pontnál jobban elgondolkozol, rögvest rájöhetsz; az ilyen tengerpart az egyetlen hely a Földön, ahol egyszerre megtapasztalhatod a négy elemi erőt, a földet, vizet, szelet és tüzet, anélkül, hogy bármelyik is tartósan megkárosítaná az egészséged.

Igen, a Maldív-szigetek pontosan beleillik ebbe az általunk jól meghatározott vízióba, például, ha keresztül vágnánk akármelyik szigetet, akkor a keresztmetszet főbb részei a következők lennének: tenger, part, csap, ahol lemosod a homokot a lábadról, bárpult, a szobád, a helyi búvárklub, egy másik csap, hogy lemosd a homokot a lábadról, egy másik part, és végül a tenger megint. A helyiek tökéletesen megértik, hogy semmi más nem izgatja fel jobban a nyugatiak képzeletet,  mint a fentiek. Lehet pontosan ezért is építették a repterüket a tengerpartra. Amikor a géped kerekei leérnek a kifutó betonjára és kinézel az ablakon, máris az utazási iroda által adott brossúra tekint vissza: íme itt vagy a paradicsomban, bár még ki sem kapcsoltad a biztonsági öved. Ha pedig már itt vagy, akkor azt is tudod, hogy a sziget, ahol a reptér van, csak egyike annak az 1200 másik ilyen szigetnek, amelyek egy hatalmas korall-zátonyon nőttek ki az indiai óceánból.

Ezért aztán amikor letesz a géped a 11 órás út után a reptéren, gyakran még tovább kell utaznod motorcsónakon vagy hidroplánon arra a szigetre, ahol az elkövetkező két heted eltölteni szándékozod. Elég exotikusan hangzik? Mintha csak Tin Tin kalandjaiban lennél, ugye?

A turizmus egyébként egy viszonylag újkeletű dolognak számít errefelé; a helyiek nem használták a homokos partokat másra, csak mondjuk természetes WC-nek vagy hogy kibelezzék az aznapi hal-fogást. Valószínűleg elég nagy sokk-hatás volt nekik, amikor rájöttek, hogy más emberek a Föld más tájairól bizony hajlandóak nagy pénzeket fizetni, hogy feküdjenek ezeken a “szörnyű” partokon. A helyiek tehát összejöttek és eldöntötték, hogy felbérelnek egy hozzáértőt, egy turizmus specialistát, aki egy csomó gondolkodás és számos “tengerpart vizsgálat”, no meg persze fizetési csekk után kimondta, hogy a szigeteknek nincs se elég zöldsége, se elég ivóvize, se elég reptere, ráadásul még muszlimok is, tehát a turizmusnak itt jövője nincs. Ezt az eredményt ők szépen megköszönték, a riportot gondosan elrakták, majd leültek és addig gondolkodtak, míg rájöttek, nekik igazából nincs is szükségük valakire aki megmondja mijük nincs. Amire viszont szükségük van, az első osztályú éttermek, gyönyörű luxus kabinok, koktélokkal jól felszerelt mini bárok, masszázs szalonok és főleg a luxust kereső igen gazdag turisták. Tudták jól, hogy a szigetek, ahol élnek, gyakorlatilag megfelel a nyugati ember “paradicsom-vízió”-jának és hogy ezt le ne rombolják, meg kell, hogy őrizzék ezt a természetes kinézetű szigetvilágot ilyennek. Ezért például nem engedélyezett, hogy az épületeket magasabbra építsék, mint egy felnőtt pálmafa,

vagy hogy a lakható szigetek területeinek csak 20 százaléka építhető be, de ezeken is csak egyszintes házak lehetnek, amelyeknek mind a tenger felé kell nézniük, továbbá az összes turista-szigetnek saját magának kell termelnie az áramot, az ivóvizet és feldolgoznia a hulladékot. A Maldívák lakóinak nagyon okosan kell tervezniük, mert egy közeli vihar fenyegeti hőn szeretett sziget-világukat; amikor a motorcsónakoddal a szigetek közt lavírozol, gyakran láthatsz már-már kiemelkedő fehér homok-zátonyokat, amik 50-60 év múlva akár új szigetekké is válhatnak. Mindazonáltal a nagy kérdés az itt lakók számára nem az, hogy mikor lesz új szigetük, hanem inkább az, hogy a tengervíz emelkedése miatt melyik süllyed el. Ha az Antarktisz nagy nyugati jégtáblája elolvad – márpedig ez az olvadás már megindult, köszönet a globális felmelegedésnek- akkor az Indiai-óceán vízszintje annyira megemelkedik, hogy a Maldív-szigetek 50 százaléka víz alá kerül. Ugyanis a Maldív-szigetek nagyon alacsonyan fekszenek; a legmagasabb földrajzi pontja a szigeteknek csupán 2 méterrel van a tengerszint felett, míg a közepes földrajzi magasság az 1.5 méter körül van.

Ebből is kifolyólag az itt lakók elég komolyan veszik ezt a globális felmelegedés “hisztériát”. Ha bekövetkezik amit az előrejelzések állítanak, mégpedig az, hogy az elkövetkező 100 évben 2 métert emelkedik az óceánok vízszintje, azaz 2 centit évente, akkor bizony a Maldív-szigetek a jövőben úgy fog kinézni, mint a világ Kevin Costner Waterworld cimű filmjében.

Waterworld Original Film Trailer

Nem túl szerencsés az itt élőknek. A maldív halászok megszokták az évszázadok során, hogy merről jönnek a nagy szelek és viharok, csaknem pontosan meg tudták határozni, hogy most fújni fog-e vagy esni, de mostanra az időjárás olyan kiszámíthatatlanná vált, hogy ez az ősi tudás mit sem ér már. A szigetek flórája és faunája olyan érzékeny, hogy mindenfajta változás a vízállásban, és összetételben katasztrófális következményekkel járhat. A múlt évben a Indiai-óceán vize átlagosan 1 fokkal volt melegebb, mint előtte, amit a szigetek gyönyörű szivárvány szinekben tündöklő korallzátonyai rögtön megérezték: több négyzetkilométernyi területen pusztultak el ezek a fantasztikus képződmények. Hogy ha a mindennapjaink energiapazarló tevékenységével mi (itt az úgynevezett nyugati világban) tényleg hozzájárulunk a globális felmelegedéshez és mondjuk tesszük ezt 50 héten keresztül, akkor tényleg elég ironikusan hangzik, hogy eltöröljük a Föld felszínéről azt az ideális célállomást, ahol nagyon szívesen eltöltenénk a maradék 2-3 hét szabadságunkat.

De mit is tehetnek a Maldív-szigetekiek? Lehet meglepetésként hangzik, de ők imádják ezt a megtestesült paradicsomi sziget-világot és nagy gondot fordítanak arra, hogy próbálják egyensúlyban tartani a természetvédelmet a turizmus generálta nehézségekkel. Politikusaikat szétküldik a világban, hogy felhívják a felmelegedés veszélyére a többi nemzet figyelmét is; mondván a Maldív-szigeteken élőknek a klíma változás nem csak egy elmélet, hanem a mindennapok küzdelmes része. Csak a jövő mutatja majd meg, hogy fáradozásaik mennyire voltak hasznosak vagy haszontalanok.

Malé, a Maldív-szigetek fővárosa

A Maldív-szigetek legelőkelőbb szigetének legdrágább hotelében a legdrágább lakosztály nappalija egy kis gyönyörű, a természet által kialakított lagúnára néz; ha kibámészkodsz a nappali ablakán, semmi mást nem látsz, csak az ezernyi kis csillogó halacskát a lagúna kristálytiszta vizében. Ezen lakosztály fürdőszobájában (ami mellesleg akkora, mint egy egész ház) van egy akkora kád, hogy akár egész testeddel elnyújtózhatsz benne úgy, hogy a fürdőszoba falnyi ablakán át pont rálátsz erre a lagúnára. Amint belemerülsz a kád vizébe, az egyetlen zavaró kis pont közted és e között a tökéletes paradicsomi látvány között, egy bizonyos apró túlfolyó nyílás a kád veled szemben levő oldalán, az a túlfolyó, ami megakadályozza, hogy csurig tölthesd a kádat. Talán nem is lenne olyan rossz, ha a Földnek is lehetne egy ilyen túlfolyó nyílása.

Jenőfi-Varga András

Naplemente a Maldív-szigeteken…



Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...

A szerzőről

admin

Kalendárium

Honi tallózó

Külhoni tallózó