Scroll To Top
2016. Álom hava (December) 06.-a - Gyopár, Gyopárka, Miklós, Csinszka neve napja.      Nevenapra / Születésnapra magyar köszöntés

“Ébredj, hazám, mert ha most nem ébredsz,
Soha többé nem lesz ébredésed…”
( Petőfi – A Nemzethez )

Szeged a halott Város

Délvidék kutatásáért emlékérmet kapott Teleki Júlia és Mojzes Antal

Holokauszt, Magyargyalázat 2014. jan. 23.

Délvidék kutatásáért emlékéremmel tüntették ki csütörtökön Teleki Júlia és Mojzes Antal helytörténet-kutatókat Szegeden.

Az elismerést Zakar Péter, a Délvidék Kutató Központ elnöke, a Gál Ferenc Főiskola dékánja és Csallóközi Zoltán, Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes kabinetfőnöke adták át a Fejezetek a Délvidék múltjából című konferencián.
Teleki Júlia 1943 decemberében született Csúrogon. Helytörténet-kutatóként az 1990-es évek elejétől foglalkozik a vajdasági magyarok 1944-45-ös tragédiájával. Neki köszönhető a csúrogi, zsablyai, becsei magyar áldozatok adatainak összegyűjtése. Első könyve 1996-ban jelent meg, kutatásait azóta is töretlenül folytatja, jelenleg készül negyedik kötete.
Teleki Júlia az elismerés átvételét követően elmondta, 69 évvel ezelőtt ezekben az órákban már a csúrogi piacon álltak, miután partizánok a falu többi magyar lakosával együtt kiűzték őket otthonaikból. Batyukkal a kezükben vártak arra, hogy elinduljanak a járeki koncentrációs táborba – tette hozzá.
A helytörténész úgy fogalmazott, már egyéves korában háborús bűnös volt, és az is maradt a mai napig. Teleki Júlia hangsúlyozta, életét arra tette föl, hogy azon a helyen, ahol édesapját kivégezték, emlékmű álljon, ez el is készült. Ez azonban nem elég, szükség lenne arra, hogy a szerb elnök vagy miniszterelnök bocsánatot kérjen, mert enélkül nem lehet megbocsátani – mondta.
Mojzes Antal 1934-ben született Bajmokon, évtizedek óta foglalkozik helytörténet-kutatással. Tizenhét könyvében elsősorban szülőfaluja múltját tárta föl. Helytörténeti munkákban elsőként írt az 1944-45-ös magyarellenes atrocitásokról.
A történész az emlékérem átvételét követően úgy fogalmazott, 1944-45 fordulóján 30-40 ezer délvidéki magyart a hatalom tudtával és irányításával gyilkoltak meg.
1944. november 2-án éjjel Bajmokon – ahol a vérengzés a térségben Zombor és Szabadka után a legtöbb áldozatot szedte – 252 ártatlan magyart, németet és horvátot végeztek ki. Holttesteiket három tömegsír rejtette, melyeket 1990-ig tilos volt látogatni, de még beszélni sem lehetett a történtekről.



Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...

A szerzőről

Foszerkeszto