Egy kedves régi cimborám és támogatóm biztatott, neki nem kérdés, hogy a leghitelesebb jelölt én vagyok. De mégis! Kérdésemre: Mégis mit tehetnék, hogy az Ő élete is szebb legyen? Nagy meglepetésemre azt válaszolta a Tisza partján, ahol épp „Keleti lustán szunnyadt a magyar nyár” :

Be kellene vezetni Szegeden a sziesztát !

Fölrémlett édesapám emlékezetéből a régi hagyomány, miszerint a kommunista csalás – a kékcédulás 1947-es meghamisított választás – előtt a hivatalokban az „ebédidő” déltől kettőig tartott. Nehéz elképzelni olyan embert, aki két óra hosszat ebédelt volna, így ennek egyszerűbb értelmezése az ebéd utáni csendes pihenő …

A spanyolkodó „szieszta” szónak van szép régi magyar megfelelője is: „delelés” ! 

Ez a szép szokás ma már csak bölcsődéinkben meg óvodáinkban maradt fönn Szegeden. Több helyütt vidéken, pl. a Jász-Kunságban azonban máig is élénken él e szép szokás. A jász faluban, ahol dolgoztam, csak természetességgel kérdezték tőlem az öregasszonyok, akik betegként házhoz hívtak: Delelés előtt jövök, vagy az után ?!

Viszonylag gyorsan megértettem: vidéken él még a régi magyar hagyomány: a DELELÉS szokása !
A delelés bizony szent idő ! Ennél illetlenebb, mint delelés alatt zavarni valakit nemigen lehet. De az is igaz, hogy az orvosnak is jár a delelés ! Így nem is igen tudnák elképzelni, hogy éppen delelés alatt érkeznék…

Tősgyökös szögedi Apám – mióta eszemet tudom – minden nap delelt. Ötven éven át. A délelőtti és a délutáni rendelés között ebédelt, majd egy jó félórát delelt. Jóízűen és mélyen aludt. Ahogyan Ő mondotta egy hosszú, nehéz napból csinált két szép rövidebbet. Minden túlzás nélkül mondhatom, egy jó tíz évvel hosszabbította meg a szép szokás az életét.

A mediterrán népek máig tartják a szieszta szent szokását. Egy görögöt például késő este zavarni sokkal kisebb gond, mint a szieszta szent ideje alatt – a spalettazárás órái alatt – fölverni…

Görögül persze nem is „szieszta”. Többféle képpen is mondják vidékenként: υπόλοιπο, ipólipo, vagy ξεκούραση, azaz kszekúraszi, hosszabban-hivatalosabban: μεσημεριανός ύπνος azaz meszimerianósz ípnosz, azaz „déli alvás”. Annyi bizonyos, hogy ezt ők egészen komolyan veszik. Ahogyan mi is vettük a kommunizmus előtt. Itt az ideje a magyar eszmélésnek, a delelésnek!

Az éghajlatváltozással, ezzel a hosszan tartó dögmeleggel valóban megfontolandó a delelés szokásának újraélesztése.

A magam részéről megígérem, polgármesterségemmel bevezetem a delelést is, – legalább a fülleteg nyáridőben – úgy mint őseink idejében, hogy mi is oly nyugton és tovább és jobban is élhessünk…

Dr. Szabó László

Szeged polgármesterjelöltje

Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...