Scroll To Top
2016. Álom hava (December) 07.-e - Ambrus, Ambrózia neve napja.      Nevenapra / Születésnapra magyar köszöntés

Nem kérünk a fasiszlám terrorból!
Már kaptunk belőle 150 év kóstolót!
Azóta is csonkák és nyomorultak vagyunk...

Szeged a halott Város

Turizmus és biztonság – Esszé egy tragédia margójára

Hírháttér 2012. jan. 21.

A hét elején fegyveres támadók módszeresen kivégeztek öt embert Etiópia északkeleti részén, az Afar tartományban. Az öt ember közül ketten magyarok voltak és a túlélő szemtanúk elmondása alapján az incidens előre megtervezett, nem anyagi haszonszerzéstől vezérelt, módszeres kivégzés volt. Minden ilyen eset nagyon megrázó, de különösen akkor, ha az érintettek közelebb állnak hozzánk vagy még ismertük is őket.
A szögedöm.hu szerkesztősége felkért, hogy szóljak néhány szót az esethez. A felkérést valószínűleg azért kaptam, mert évek óta foglalkozom antropológusként a Dél-Etiópiában, az Omo folyó alsó folyásánál élő murszi néppel, illetve az őket meglátogató nyugati turistákkal. Ezen munkámon keresztül van némi rálátásom arra, hogy Etiópiában milyen viszonyuk van a helyieknek a turistákkal. Én sem újságíró nem vagyok, sem pedig az Afar tartomány kutatója, így inkább az általános helyzetre reflektálhatok néhány gondolattal.
Régi Tamás fölvétele
Hadd kezdjem egy anekdotával: 2008 nyarán egy turistacsoport arról számolt be, hogy több murszi férfi megtámadta őket, kövekkel kezdték el dobálni a sátrukat. A turisták, látva a rengeteg felfegyverzett murszit a környéken, elmenekültek a helyszínről, mire a murszik elvitték a turisták ruháit és táskáit. Mivel én abban az időben terepmunkámat végeztem, elkezdtem utánajárni a dolognak és kérdezgettem a murszikat az esetről. A helyiek mind nagyon rossz dolognak tartották a támadást és próbálták meggyőzni a helyi hivatalnokokat, hogy a dolgot felelőtlen fiatalok követték el. A tét meglehetősen nagy volt a murszik számára, mivel az esetet az Etióp kormány felhasználhatta arra, hogy lezárja a murszi településekhez vezető utat a turisták előtt és ezzel elvonja az ott élő emberek egyik fontos anyagi forrását. Ahogy ilyenkor lenni szokott a helyi hivatalos szervek ultimátumot adtak a mursziknak azzal, hogy vagy előállítják a bűnösöket, vagy nem engednek több turistát a környékre. Ez egy régi célja volt a kormánynak, mivel soha nem volt képes a turisták teljes biztonságát garantálni és állandó félelem volt a hivatalnokokban, hogy mikor következik be nagyobb tragédia. Mursziföld több pontján megbeszéléseket tartottak az emberek, de megegyezés nem született a dologban. A tettesek soha nem kerültek elő és a kormány megtiltotta, hogy a turisták látogassák a környék falvait.
Hogy mi a közös az afarokban és a murszikban? Az, hogy mindkét nép az ország földrajzi, és kulturális peremvidékén él, ami azt jelenti, hogy mindkét csoport politikailag és gazdaságilag gyenge és figyelmet csak akkor kap ha a területükön olyan dolog van, ami érdekli a központi kormányt. Hogy miért fontos ez a turizmus szempontjából? Azért mert az országba látogató turisták számára csábítóak az ilyen peremvidékek. Kulturális és természeti szempontból egyaránt. Az Omo folyó vidéke, csakúgy, mint az afarok lakta Danakil vidék azért érdekes az átlagos nyugati utazóknak mert ezeket a területeket „elhagyatott vadonnak” tekintik. A veszély, amit a „vadon” kínál, sok embernek csábító. Ez a vágy az, amire építenek a turistairodák. A Green Land Tours vagy a német Diamir Adventure Travel, akik utakat szerveznek a környékre, mind erre a képre építik a marketingjüket. Sajnos azonban a turisták által idealizált társadalom- és természetkép, illetve a valóság között sokszor feszültség van, és ennek a feszültségnek a gyakran nem eléggé tájékozott utazók esnek áldozatul. De kik a hibásak?
Az a gépezet, ami folyamatosan fenntartja az átlagember ábrándjait ezekről a területekről? Gondolok itt a National Geographic és a hozzá hasonló populáris újságokra, könyvekre és filmekre, amelyek főleg arra törekszenek, hogy folyamatosan újratermeljék a „sötét” Afrika képet, amit még Henry Morton Stanley teremtett 150 évvel ezelőtt. Én magam, meglehetősen hosszú időt töltöttem a murszik között, de sokszor nem ismerek rá egyes emberekre, amikor viszontlátom őket újságok lapjain. Egyszer a World Press fotográfusa az orrom előtt maszkírozott ki egy murszi tizenévest, hogy minél vadabbnak tűnjön a fotón.
Vagy a helyi kormányokat vádoljuk, amelyek folyamatosan csődöt mondanak, amikor bizonyos területeket kellene hatékonyan lezárni a turisták elől? A turisták érdeklődnek a politikailag kontrollálatlan területek iránt, a politikai instabilizáció sokszor attrakcióvá válik, és ma már az egyik legsikeresebb turista ágazatok az úgynevezett Adventure tourism (Kaland turizmus) vagy Dark Tourism (Sötét turizmus). Az afrikai államoknak szükségük van a turizmusból befolyó pénzre és a mindennapi valós veszély sokszor eltörpül a gazdasági bevétel maximalizálása mellett.
Vagy persze, a leginkább kézenfekvő azon helyieket vádolni, akik ezeket a borzalmakat elkövetik. Ők használják fel ártatlan emberek életét, hogy felhívják a nagyvilág figyelmét saját vallási vagy politikai helyzetükre. Számukra a turista egy eszköz, egy út ahhoz, hogy célt érjenek és így a turisták beszorulnak egy politikai játszmába, mint egy szendvicsbe, a központi kormány és a helyi szervezetek közé. A közvélemény ilyenkor hajlamos az egész murszi vagy afar társadalmat felelősnek tekinteni.  Hiba lenne azonban az ezeket a támadásokat elkövető szervezetek vagy egyének céljait az egész helyi társadalomra általánosítani mivel sem a murszi, és sem az afar átlagember nem ellenséges az idegennel szemben. A turistákat ért támadásokat nem csak Etiópiában, de a világ minden részén olyan emberek követik el, akik a saját társadalmukban kívül esnek a helyi kontrolon. A turistákat ért támadásokért szélsőséges politikai, vallási csoportok, vagy – ahogy a murszi esetben láttuk – tizenévesek a felelősek, olyan emberek, akiket a helyi közösség nem igazán tud kontrollálni.
Régi Tamás fölvétele
Az eset után nem vigasz, de tény, hogy évente a világon több ezer turista hal meg utazása során. Fegyveres rablás, véletlen baleset, terrorizmus, trópusi és egyéb betegségek, közúti balesetek stb. Hivatalos adat nincs: sem a World Tourism Organisation sem kisebb szervezetek nem adnak ki erre vonatkozó megbízható információt. Azért nem, mert lehetetlen eldönteni, hogy ki a turista és ki nem. Senki nem tudja megmondani, mikor lesz a turistából kutató, átmeneti helyi lakos, vadász, vendégmunkás stb. Továbbá én magam sem ismerek olyan hivatalos listát, ami pontosan rangsorolja az országokat veszélyességük szerint. Etiópia nagy valószínűséggel még ezen eset után sem lesz veszélyes úti célnak nyilvánítva, és továbbra is özönleni fognak kíváncsi emberek, hogy megnézzék ezt az egyébként csodálatos országot. Ami jóval valószínűbb, hogy a kormány lezárja a turisták elől az Afar tartomány nagy részét. Legalábbis egy ideig.

Régi Tamás

A szerző a University of Sheffieldi/Sheffield International College oktatója és a Leeds Metropolitan University kutatója.



Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...

A szerzőről

Régi Tamás