Scroll To Top
2016. Álom hava (December) 09.-e - Natália, Valéria neve napja.      Nevenapra / Születésnapra magyar köszöntés

Magyarok vagyunk és szögediek,
Kirekesztők kíméljenek!

Szeged a halott Város

Legyen irodalmi múzeum Szegeden?

Hírek 2015. ápr. 23.

Legyen irodalmi múzeum Szegeden? – Szeged.hu

Álkérdés, mindenki szeretné. A hol, hogyan és miből viszont már koránt sem egyértelmű. Sőt a kezdeményezők egy idő után a lényeget is elfeledték.

Legyen irodalmi múzeum Szegeden?

– Kellene közétek egy balos arc, aki segít, akivel szóba állnak a városházán. Ti mind jobbosok vagytok! – mondta végső elkeseredésében egy néző a Közéleti Kávéház egyik szerdai programján, jelezve, a látottak alapján a „kultúrharcot” csak így tudja elképzelni. Pedig politikáról egy ideig szó sem volt, direktben.

A Dugonics Étteremben szerda délutánra vitafórumra várt mindenkit a Közéleti Kávéház annak kapcsán, legyen Szegeden egy Juhász Gyula Irodalmi Emlékmúzeum. A szervezők vendégnek hívták Bene Zoltánt, aki a Magyar Írószövetséget képviselte, Diószegi Szabó Pált, a Szegedi Írók Társaságától, Szabó Lászlót, a Magyar Kultúráért Alapítványtól, Veszelka Attilát, a Szegedi Akadémiai Bizottság Szépírói tagozatától, valamint Kozma Józsefet, az önkormányzat kulturális bizottságának szocialista elnökét, aki végül más elfoglaltsága miatt nem jött el – ez később még többször is „hivatkozási pont” lett. A moderátor Németh János volt.

Emlékszoba, emléklakás, emlékudvar, múzeum

– Többször, több évvel ezelőtt is felvetődött már: Szeged az egyik legnagyobb múltú „vidéki” irodalmi város, még sincs irodalmi múzeuma. Azért vagyunk most itt, hogy ezzel kapcsolatban vitatkozzunk, ötleteljünk. Bárki bármikor hozzászólhat, bekapcsolódhat a beszélgetésbe! – köszöntött mindenkit Németh János, ismertetve egyúttal a játékszabályokat, majd átadta a szót Veszelka Attilának.

A SZAB Szépírói tagozatát képviselő Veszelka azzal kezdte, szerencsés helyzetben van Szeged, ugyanis még áll az a ház, ahol Juhász Gyula életének utolsó éveiben élt, ahol depressziója miatt olyannyira begyógyszerezte magát, hogy 1937. április 6-án az idegklinikán meghalt. – Ez az egykori Fodor utca, ma Juhász Gyula utca 6. szám egy ma is lakott társasház, a költő valamikori lakásában ma Vajda Júlia operaénekes lakik. Itt ki lehetne alakítani egy emlékszobát, vagy emléklakást, de ez koránt sem egyszerű. Legutolsó információim szerint Vajda Júlia hajlandó arra, hogy piaci áron eladja a lakást, de a vásárlás még csak az első lépés. Ezzel még csak vett Szeged egy szakrális helyet, de rengeteg a relikvia, hatalmas a hagyaték: kéziratok, levelek, ezeket föl kell dolgozni, bemutatni. Azonban a vásárlás is erősen kérdéses. Tavalyelőtt írtam egy levelet Botka László polgármesternek, a véleményét kérve, hogyan lehetne egy ilyen kezdeményezést megvalósítani. Másfél éve várom a választ – mondta Veszelka.

Itt kapcsolódott a beszélgetésbe Szabó László, korábbi önkormányzati képviselő, a Magyar Kultúráért Alapítvány képviseletében, aki azt tette hozzá, ha Mohorának van egy Mikszáth-emlékháza, akkor Szegednek is lehet(ne) Juhász Gyula-emlékháza. – Nyolc lakás van Juhász Gyula egykori lakásának társasházában. Az udvaron van egy mellszobor is a költőről. De értelemszerűen az sem nézhető meg akármikor. Hiszen elég furcsa volna csak úgy becsöngetni bármelyik lakásba is, hogy jöttünk megnézni a szobrot – vélekedett Szabó, aki úgy gondolja, az irodalmi múzeumnak és egy esetleges emlékháznak, emlékudvarnak nem feltétlenül kellene ugyanazon a helyen lennie. – Igazából 1937. óta adós ezzel Szeged, végül is tudunk még várni. Amit furcsállok, hogy a város ezt valamiért „nem akarja észrevenni”.

Volt már, de az mégsem az volt

Ekkor ugrott föl a közönség soraiból Kiss Ernő művészeti író, népművelő, az újszegedi Bálint Sándor Művelődési Ház igazgatója. – Ne feledjük, 1984-ig a Móra-múzeum első emeletén volt egy Dugonicstól Radnótiig „tartó irodalmi múzeum”. A Somogyi-könyvtár költözése után a Móra-szoba maradt meg, azt építették át, de ezzel párhuzamosan megszűnt az irodalmi kiállítás. Szerintem ez azóta részben a múzeum adóssága is. Az adósság rendezését Szeged is követelhetné azóta, amióta a megyei önkormányzattól, a városhoz került át az intézmény. És ez a kiállítás most már egészen Katona Juditig hosszabbodhatna meg. Ugyanakkor azt is lássuk be, a múzeum működtetése egy kisebb vagyon volna, bárhol is működne. Épp ezért elképzelhetetlennek tartom, hogy azt a város csak úgy finanszírozná. Viszont a Móra-múzeum rendszerében volna helye – gondolta tovább az eddig elhangzottakat Kiss Ernő.

Juhász Gyula: Immortel

Én kedvesem, ha majd a hűvös ágyon
Némán heverve hallgatom szünetlen,
Hogy az eső kopog az őszi csendben
S hogy nő szívemből égő, vad virágom,

Ha majd a hold halvány mosolya réved
Kísértetes estéken egy keresztre,
Mely nékem is nyugalmat hoz s az élet
Kínját megváltja: gondolj kedvesedre.

Ne arra, aki nem tudott e földön
Szeretni és gyűlölni, halni, élni,
Kinek a léte rabság, sírja börtön,

De arra, aki száll büszkén az égi
Szivárvány hídján boldogan dalolva
S nem hervadó rózsát fon homlokodra.

A pénzhez és a helyszínhez szólt hozzá Bene Zoltán is. Az író úgy gondolta, az eddig elhangzottakat szét kell választani. – Vajda Júlia lakásában maximum egy emlékhelyet lehetne kialakítani. Egy irodalmi múzeumhoz szerintem az egész épületet, azaz mind a nyolc lakást meg kellene venni. Ennyi pénzt biztos nem fordítana erre az intézményre az önkormányzat. Pedig szükség volna egy ilyen múzeumra: Magyarországon a Petőfi Irodalmi Múzeumon kívül nincs valódi irodalmi múzeum. Egyébként ha már helyszínekben gondolkodunk, úgy vélem, a Fekete Ház is alkalmas volna erre. De ezekhez önkormányzati akaratra is szükség volna, csakhogy a fogadókészséget sem látom. Ez nem szegedi „probléma”. Nagyon sok önkormányzat nem veszi észre, hogy a kultúra, az irodalom is lehet a településimidzs része. Jelzés értékű, hogy Kozma József nem jött el. Igazából állami szerepvállalás nélkül manapság egy ilyen múzeum létrehozása a science fiction kategóriába tartozik – mondta Bene.

Magyarságprobléma, ságvárizással

Itt Szabó László azt vetette közbe, Juhász Gyula, a magyar irodalom a magyarság ügye kellene, hogy legyen. – Juhász Gyulát csak mi, magyarok ismerjük, értjük, a határokon, a Kárpát-medencén túl nem ismerik. Amíg a lakás Vajda Júlia „gondnoksága” alatt áll, addig nem kell aggódnunk. Megmarad, méltóképpen. Az Aquapolisban körülbelül két hét alatt pancsolódik el annyi, amennyiből meg lehetne oldani ezt a kérdést. Pártoktól függetlenül rengeteg pénz folyik el mindenhol, az igazi kérdés az, a döntéshozók akarják-e, hogy legyen egy ilyen intézmény. Egyelőre nem akarják, ezért nincs.

Újra a közönség következett, ifj. Szilágyi Árpád városvédő polgár azt jegyezte meg, az IKV árul, pályáztat olyan ingatlanokat, például a Bartók művelődési házat meg az egykori Százszorszép Gyermekházat, ahol ki lehetne alakítani egy ilyen múzeumot.

Az eddig viszonylag jól szabályozott mederben folyó eszmecsere itt kezdett szétesni. Veszelka Attila pesszimistán megjegyezte, „úgy gondolom, most sem lesz semmi az egészből, hiszen nincs itt egyetlen politikus sem, akit meg lehetne »győzni« az ügy fontosságáról”. Bene Zoltán úgy gondolta, a civil kurázsi is hiányzik, és a politika ezt használja ki: – Jó lenne, ha holnaptól mindenki táblákkal vonulna, „Szegedre irodalmi múzeumot!” felirattal, de ilyen sosem fog megtörténni.

Szabó szerint az is egyfajta csoda, hogy létrejött ez a beszélgetés. Ami itt egyszer csak véget ért: előkerült Ságvári Endre és „tevékenysége”, és ez végképp kettétörte a viszonylagos egységet.

Akkor mit csináljunk?

A sajnálatos közjáték után már mindenről beszéltek a vendégek, miközben a lényeg szép lassan háttérbe szorult. Németh János kapott észbe, és javasolta, kezdődjön el egy aláírásgyűjtés, amely jó alap lehetne ahhoz, hogy megpróbáljanak politikusokat, támogatókat megnyerni a múzeum kialakításához. Bene Zoltán ehhez azt tette hozzá: végig kell gondolni mindent „rendesen”, kell készíteni egy világos, érthető koncepciót, amelyet aztán egy oldalon össze kell foglalni a politikusoknak, többet ugyanis nem biztos, hogy elolvasnak. – Akármennyire is szeretjük, és támogatjuk a múzeum létrehozását, igenis kell keresni valakit, aki gazdasági szempontból is végiggondolja – hangsúlyozta a Magyar Írószövetséget képviselő Bene. Ekkor hangzott el a cikkünk elején idézett hozzászólás, amellyel kapcsolatban Németh János annyit mondott, két jelenleg is önkormányzati képviselőként dolgozó baloldali politikussal, Szondi Ildikóval és Tóth Károllyal kapcsolatban vannak, rajtuk kívül Szalai István, a város korábbi MSZP-s polgármestere is támogatásáról, segítőkészségéről biztosította.

Akkor minden rendben van? Talán. Csak győzzük kivárni, amíg az aláírásgyűjtésből, az első koncepciókból valóban születik egy érdemi, világos, megvalósítható terv. Utána majd lehet „mutogatni” az önkormányzatra, az államra is.

* * *

Szeged.hu – Rólunk, nekünk, velünk, értünk.

Legyen irodalmi múzeum Szegeden? – Szeged.hu

(Nyitóképünket eredetileg a Google autója fényképezte. Mi pedig a Street View-ról print screeneltük.)



Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...

A szerzőről

Dr.Szabo.Laszlo