Európa szívéből
A Magyar Kultúra Napján – Vajon, hányan tudjuk még a „Hymnus”-t?
Szavaljuk e napon büszkén gyermekeinkkel, unokáinkkal !
Csaknem kétszáz éve… Idén 197 esztendeje íródott a Hymnus !
Kölcsey Ferenc: Hymnus – Csernák János szavalatában…
A Magyar Kultúra Napját 1989 óta ünnepeljük
Förgeteg (január) hó 22.-én, a Hymnus íródásának emlékére.
Kölcsey Ferenc (1790–1838) – Anton Einsle festményén
Az évfordulóval kapcsolatos megemlékezések magyar gyökereink, évezredes hagyományaink ápolóinak méltatásával nemzeti tudatunk erősítését célozzák.
A mai emléknapon országszerte számos kultúrális és művészeti rendezvényt tartanak.
E napon adják át a magyar kultúrával, továbbá – 1993 óta – az oktatással kapcsolatos díjakat:
- Bibliotéka Emlékérem díj
- Brunszvik Teréz-díj
- Csokonai Vitéz Mihály-díj
- Csokonai Vitéz Mihály – közösségi díj
- Éltes Mátyás-díj
- Karácsony Sándor-díj
- Kiss Árpád-díj
- Márai Sándor-díj
- Németh László-díj
- Szent-Györgyi Albert-díj
- A Kultúra Támogatásáért cím
- A Kultúra Pártfogója cím
Érdemes hát számot vetnünk!
Mi magyarok…
A Magyar Kultúra Napján elszavaljuk büszkén „Hymnus”-unkat?
Az elbizonytalanodóknak ajánlom figyelmébe, hogy még a 197 éves kézirat is hozzáférhető:
A Hymnus eredeti kézirata
Kölcsey Ferenc – kéziratának tanúsága szerint – 1823-ban ezen a napon tisztázta le Csekén a Hymnus kéziratát.
Többre hivatott nemzetünk maradék gyökérzetének ápolásával magyar életünk is megtisztulhat… új életre kelhet…
Örömünkben-bánatunkban ismételjük hát, és szavaljuk mind, családi körben, Otthon!
A globalizmus fertőjétől utólsó mentsvárainkban…
Mert… Ha mind hisszük, hát igaz lehet megint, hogy…
Árpád hős magzatjai felvirágozának…
Szebb Jövendőt kíván minden magyarnak:
Dr. Szabó László
Magyar Kultúrális Örökség Alapítvány
alapító
Kölcsey-t pedig meghamisítani illetlen lenne…
Íme hát, az eredeti szöveg:
Hymnus,
a’ magyar nép zivataros századaiból.
İsten áldd meg a Magyart
Jó kedvvel, bőséggel,
Nyújts feléje védő kart
Ha küzd ellenséggel,
Bal sors a’ kit régen tép,
Hozz reá víg esztendőt,
Megbünhödte már e’ nép
A múltat ‘s jövendőt !
Őseinket felhozád
Kárpát szent bérczére,
Általad nyert szép hazát
Bendegúznak vére.
‘S merre zúgnak habjai
Tiszának, Dunának
Árpád hős magzatjai
Felvirágozának.
Értünk Kunság mezejin
Ért kalászt lengettél,
Tokaj szőlővesszejin
Nektárt csepegtettél.
Zászónk gyakran plántálád
Vad Török sánczára,
‘S nyögte Mátyás bús hadát
Bécsnek büszke vára.
Hajh, de bűneink miatt
Gyúlt harag kebledben,
‘S elsújtád villámidat
Dörgő fellegedben,
Most rabló Mongol nyilát
Zúgattad felettünk,
Majd Töröktől rabigát
Vállainkra vettünk.
Hányszor zengett ajkain
Oszmán vad népének
Vert hadunk csonthalmain
Győzedelmi ének ?
Hányszor támadt tennfiad
Szép hazám kebledre,
‘S lettél magzatod miatt,
Magzatod hamvedre ?
Azután itt két verszakot megrágott az idő…
Bújt az űldözött ‘s felé
Kard nyúl barlangjában,
Szertenézett és nem lelé
Honját a hazában.
Hegyre hág és völgybe száll,
Bü ‘s kétség mellette,
Vérözön lábainál,
‘S lángtenger felette.
Vár állott, most kőhalom,
Kedv s öröm röpkedtek,
Halálhörgés, siralom
Zajlik már helyettek
S Ah szabadság nem virúl
A holtnak véréböl,
Kínzó rabság könnye húll
Árvánk hő szeméböl.
Cseke, 1823 január 22.-én
Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...
