„Jaj annak a népnek, amelynek a történelmét az ellenségei írják!” (Seneca)

Május elseje magyar nemzeti ünnepünk lenne?

Évfordulók, Hagyomány, Hungarikumok, Örökségvédelem, Országrontás, Roncs-Magyarország 2017. ápr. 30.

Május elseje – nemzeti ünnepünk még mindig?

Nehezen értelmezhető, hogy 27 évvel a Vörös Terror bukása után még mindig annak karneválját ünnepeltetik a magyarral! S mi – már aki – bizony dajdajozva tűrjük. Sőt még igen jó képet is vágva hozzá ünnepelgetjük !!!

Sőt! Magukat „jobb oldali”-nak mondó pártok is ünnepelgetik…

Ugyan mi fontosabb ma a magyarnak? A chicagói csőcselék tüntetésének leverése, vagy nagyságrendekkel jelentősebb magyar tragédiáink (tatárjárás, törökdúlás, Habsburg-rontás, szovjet fosztogatás) emlékezete.
Netán magyar sikereink, diadaljaink, nemzeti önbecsülésünk, magyar eszmélésünk?!

Három napos ünnep néhány tomboló tüntető munkás emlékére! Nem túlzás ez?
A „Munka Ünnepe”… sörrel és virslivel… többé-kevésbé tajrészegen…
Ünnepeljük a munkát?! Hát legyen! Ünnepelje, aki akarja! Dolgozhat akár kétszer annyit is! Akár többször annyit is, akár Sztahanov emlékére, akár annak képe alatt is! De ebben csak akadály lehet ez a kelletlen-kellemetlen munkaszüneti nap!

Hogyan is létezhet, hogy május 1.-je még mindig munkaszüneti nap a rendszerváltás után 27 esztendővel?

Május elseje talán a nemzetközi baloldaliság ünnepe, de nem a magyarságé!
A nemzetközi baloldal meg nemigen hozott semmi jót a magyar nemzetnek…
Két Vörös Terrort! Egy rövidebbet, 133 naposat 1919-ben, aztán meg egy kiadósabbat fél évszázadon át. A vörös agymosás és terror oly sikeres volt, hogy két „retro” változata is kerekedett: a Horn-korszak, majd jött a deform korszak dögvirága, a 8 esztendős szabadrablás és nemzetvesztés, meg nemzeti kincsünk kiárusítása. D-207 egyetlen őszinte érdeklődésért (Hová tűnik a pénz Csillag elvtárs kezei közt?) a sűllyesztőben végezve a még elaljasultabb furcsány-bajnagy ámokfutásnak adta át a terepet.

Az olcsó hús után most meg ihatjuk a híg levet...

1919 Május elseje… – a népirtás (a 120 milliós kommunista holokauszt) szellemi atyjaival a képen

Teljesen értelmetlen, hogy a chicagoi csőcselék tombolását (és annak megtorlását) miért is kellene „ünnepelnünk”, nekünk magyaroknak, Magyarországon a 21. században…

Az meg ugyan még érthetetlenebb, miért is kell ennek az „ünnep”-nek a szabadnapiság?

Ünnepelje bárki a május elsejét, a munka ünnepét! Szabadon! Dolgozzon csak akárki amennyit akar!
Ha meg nem akar… mert május elseje az ő számára henyenap vagy iszákos tivornya, hát majd szabadságolást kér, és ünnepelheti azt henyéléssel, ivászattal, ha akarja.

Nekünk magyaroknak pedig lehetne helyette egy igazi ünnepnapunk immár!
Lehet Május elseje helyett egy valóban „szabadnap”, egy valóban ünnepi, munkaszüneti nap!
Nemzeti önbecsülésünk nagyon szomjazik már a sikereink emlegetésére:
Legyen hát munkaszüneti nap egy méltó Nemzeti Diadalunk napja!

A Nándorfehérvári Diadal festményen – Wagner Sándor: Dugovics Titusz önfeláldozása.
Dugovics „mivel sehogy sem tudta megakadályozni, hogy a toronyra kitűzze a jelvényt, átnyalábolta a törököt, és a magasból a mélybe leugorva, magával rántotta.” (Antonio Bonfini)

A legdiadalmasabb Nándorfehérvár, a győzedelmes csata napja!
Május elseje helyett lehet Magyar Ünnepünk !!!

Az évszázadokon át eltitkolt Pozsonyi Diadal Napja – méltán Nemzeti Ünnepünk !

vagy a közismert Nemzeti Diadal Nándorfehérvár Napja – július 22.-e !

Ha volt rendszerváltás… – Ennyit igazán megérdemel már a magyar!

Kapisztrán János a magyar szabadság és a keresztény hit nándorfehérvári hősének szobra a Budai várban.

Mennyivel szebb is lenne kétes értékű Május elsejéknél egy igazi Ünnepnap!
Nándorfehérvári Diadala Napja (1456. Áldás hava, azaz július 22.-e) bizony szép nap lenne erre!