Európa szívéből
6 : 3 lett az eredménye annak a legendás labdarúgó-mérkőzésnek, amelyet a magyar futballválogatott vívott 1953-ban az angol labdarúgócsapattal a londoni Wembley Stadionban, és amelyen a magyarok legyőzték a 90 éve – fönnállása óta – veretlen Angliát.
E csodameccs évfordulóján érdemes számot vetnünk múlttal és jelennel. Képességeinkkel és azok érvényesítésével…
Sebes Gusztáv már az olimpián lekötötte az Anglia elleni összecsapást. Ezt a kommunista párt első embere, Rákosi Mátyás nehezményezte és ennek hangot is adott. A kapitány ezen akciója után kétséges volt, hogy az ország kommunista vezetése engedélyt ad-e a kiutazásra egy esetleges kudarctól való rettegésében.
„Remegnem kellett, mert lekötöttem. Vád volt ellenem, hogy engedély nélkül kötöttem le.” (Sebes Gusztáv feljegyzéseiből)
A mérkőzést egész Európa és az akkori futballvilág izgatottan várta. Az angolok az „évszázad mérkőzésének” hirdették ezt a találkozót, ahol két világ, két futballnagyhatalom csapott össze az „angol oroszlánok” és a „mágikus magyarok”. A magyar csapat felkészülése rendkívül tervszerűen zajlott. Elemezték az ellenfél taktikájának erős és gyönge pontjait.
Olyannyira fontosnak érezték ezt a mérkőzést, hogy a Wembley Stadion méreteit átmodellezték a Vasas pályára, hogy a játékosok még jobban szokják a kinti körülményeket.
Az aranycsapat pedig minden idők legjobb magyar labdarúgó-válogatottja volt!
Az Aranycsapat fölállása – 1953. november 25.-én
„…a magyaroktól nem volt szégyen kikapni. Megvallom el sem tudtam képzelni azt, hogy ilyen jó lehessen a magyar együttes…” (Billy Wright, az angol csapat kapitánya)
„Olyan erőnlétet láttunk a magyaroknál, amilyet nálunk sohasem követelnek meg…A tragédia az volt, hogy az angol csapat meg tudott volna verni bármely más csapatot a világon – csak a magyart nem…Ez a mérkőzés történelmi fordulatot jelent a labdarúgásban.” (Angol sajtóvélemény)
Megjegyzendő, fél évvel később a visszavágón idehaza a magyar csapat talán még nagyobb fölényben játszott, és megérdemelten ütötte ki ellenfelét. „Az angolok egy hétre jöttek és 7-1-re mentek!”
Hol vagyunk ma ettől?
Jó rá emlékezni…
De csak kőkemény munkával, meg összefogással lehetne fölzárkózni.
A mindennapi testnevelés remek kezdeményezés! Már csak a hogyanját kell kidolgozni!
Tömegsport és utánpótlás-nevelés minden szinten! Nem csak a fociban…
Ma az angolok azt sem tudják, hol vagyunk a térképen!
És valóban: az ő szemszögükből rajta sem vagyunk!
Amíg több magyar vész el ma csellengőként Angliában, mint 1956 után, addig csak az angliai magyarok lapja – a 6:3 – büszkélkedhet a nemzet szétesésének fékjeként…
A 6:3 -as diadal már csak fakuló emlékeinkben él…
No meg a pesti tűzfalfestményen…
Angliában ma elolvad és beolvad a magyar ifjúság. A lengyelek szombati iskoláikban lengyel történelmet és lengyel irodalmat tanítanak csemetéiknek remek szervezettségben Anglia minden városában. Angliában a lengyel megmarad lengyelnek. Lengyel boltokat nyit, lengyel sört iszik, lengyelül beszél…
Nekünk még az 56-os magyar klubjaink megtartására sem telik az erőnkből…
Magyarok új, csöndes Mohácsán csak merengni valónk van.
Nemzeti összefogás – és a rajtunk remekül szórakozó belső ellenség mielőbbi kitakarítása – nélkül nem vihetjük semmire!
Addig meg marad a dicsőség emlékezete…
Dr. Szabó László
Magyar Kultúrális Örökség
Alapítvány
Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...
